Túra: Mályvád 55 (2012)

Alföldi Teljesítménytúra:

Gyula, Implon J. Ált. isk. – Vár, Várfürdő – Duzzasztó – Gyulavári – Solymos – Mályvádi Őstölgyes – Sitka – Városerdő – Remete – Szanazug – Sámson vára - Doboz – Marói-erdő – Póstelek – Hajlás-erdő – Gyula, Implon J. Ált. isk.

(Táv: 55 km)

Van egy olyan túra, amely a Gyulai vártól indul, elfeledett kastélyokat érint, bemutatja a körösök világát és csodaszép alföldi erdőkbe kalauzol. Egyszóval ezért is érdemes kipróbálni a Gyulai Mályvádot, több távot is lehet választani (20, 30, 40, 55 kilométer), naná, hogy mi az emberpróbáló 55-öt választottuk.
A Gyulai vár és a végvári vitéz szobra
 Sanyi barátommal másnapos fejjel és nagyon kevés alvással indultunk, még a kocsiba az úton lecsúszott a gyógysör. Gyulán reggel hét körül sikerült is becsekkolnunk, egy félóra után megtaláltuk a helyes utat, ismerkedtünk kicsit a helyi műemlékekkel, például a díszkúttal és a református templommal. Érdekes színfoltja a városnak a Miklósvárosi Román Ortodox temploma tiszteletet parancsoló tornyával. Vele szemben az Erkel Ferenc szobor mögött az egykori árvaház épülete áll. Először a kapusház került a szemünk elé, majd nem sokra rá a Gyulai vár, mondhatni gyorsan megtaláltuk. Sorba jöttek a híres épületek egy elhanyagolt kastély, a fürdő és az Erkel hotel. Innentől kezdve kicsit eltájoltuk magunkat a parkban, nem is az eltévedés, hanem egy kicsi kocsma miatt. Ismerkedés a pultos lánnyal és második sör is megvolt egy röpke félóra alatt. A helyi román közösség fatornyát követve, egyszer csak meg lett a piros jelzés is, mondhatni sínen is lennénk.
Kisökörjárás
Végre kiértünk a városból megtalálva a Kisökörjárás helyes kis erdejét. Jó kedvel felkapaszkodtunk a Fekete-körös gátjára, előttünk egy elég furcsa sporttárs trappolt, nem úgy nézet ki, mint aki végig bírná a távot.(Később kiderült, igazunk lett!). De térjünk át a különleges duzzasztóra, amiből mi szárazföldi patkányok szinte semmit sem tudtunk kivenni, ezért tovább haladtunk ekkor már nem oly távolba lévő Gyulavári felé. Hát a sors kegyetlenül bánt velünk, mert utunkba küldött még egy „szövetkezeti italboltot”, viszont így a törzsközönség is megtudta, miért van ennyi túrázó a kicsiny falujukban. Inkább választottuk volna megtekintésre a falu 19. századi templomát, kevesebb időt vesztettünk volna. Az első ellenőrzőpontnál volt nagy meglepetés, nem is traktálnám a kedves olvasót számokkal, hogy milyen lemaradásba voltunk. A Wenckheim-Almássy-kastélyt csak ímmel-ámmal jártuk körbe, amúgy egy szépen felújított épület. Helyiek elmondása szerint nem sok látogatója van, mert elég drága a belépő. A lenéző kritika után, amit a rendezőségtől kaptunk, jól felszívva magunkat indultuk tovább a Dénesmajorhoz vezető műúton.
Dénesmajori allé
Küzdve a meleggel és forrongva teljesítményünk méltatása miatt végül is elég jó időbe sikerült a Solymosi EP-t érintenünk. Így érkeztünk a Mályvádi erdő előszobájának mondható, Török-erdőbe. Jól elkülönülő erdő tömbök és lesekkel telepakolt rétekkel váltogatták egymást. Felmérve ezek korszerűségét rá kellet jönnünk ide is begyűrűzött a napelemes technika. Kis tisztáson kerékpáros Staftosoktól vételezett egy kis langyos víz után egy fotónyi pillantást vetettem a híres Őstölgyesre. Sajnos a látvány inkább fatemetőre hasonlít, mint ápolt erdőre, gondolom az állandó vízhiány miatt. Évszázados kidőlt „makkfák” az avarban várják, hogy visszaporladjanak az anyaföldbe. Gyaloglásunk vonala továbbra is megszokott sémába folytatódott, vadászlesek és kaszálók váltakozása, csak innentől a Gyulavári-erdőben folytatódott.
Sitka, egykori gátőrház helye
Kiérve az erdőből a Sitkai csatorna partján érkezett a következő pecsét az igazoló lapunkra. A régi szivattyúház helyén ma már csak a kiépített öböl található, a számomra ismeretlen vízi növényekkel teli csatornán. Turánk legnehezebb szakaszához érkeztünk, sajnos a fekete-körös töltésre vitt az utunk és a vöröslő nap se könnyített a dolgunkon. Egyen sapkánk jól szolgálta az árát, mellesleg még jól is állt. Ezzel egy időben beindítottuk a hullámvasút projektet is, fel-le ingáztunk ahol éppen árnyékot találtunk. A híres-rafkós Duna-Tisza közi gyerekek ezt is megoldottuk. Észre se vettük, hogy a Mályvádi árvízi tározóhoz értünk, annak is a műemlék részéhez. Itt egy percig elméláztunk a 30 kilométeres távra való áttérés gondolatán, de ez a gondolat gyorsan elmúlt. Inkább betekintettünk a folyó madárvilágába, s később vettem észre, hogy sikerült valami szárnyast lefényképeznem. Az ügyes olvasó megtalálhatja.
Mályvádi szükség tározó
A Városerdei pecsételős helyen végre kaptunk enni, zsíros deszkát és ellenállva a kísértésnek megittunk valami édes löttyöt Robi kocsmájában. Nem volt visszaút most már, további 20 kilométer vagy a halál. Irigykedve figyeltük a nagy hőségben a vízparti fürdőzőket. Átérve a hídon továbbiakban a gáton jól haladtunk az igazán impozáns folyó mellett. Csodálatos vízparti növény kavalkád színesítette egy darabig utunkat. Az istenek szerintem sejtették, hogy már egy kicsit unhatjuk a „banánt” és társakat is küldött mellénk. A fiatal párocska csacsogása közben már Szanazugra is értünk, a dugig megtelt fürdőparadicsomba, a kápolnája egyik kanyarba álldogált. Elhagyva a nyüzsgő helységet, útitársainkat és a „nyomdászokat”, betértünk a Sarkad-Remetei-erdő sűrű fái közé.
Meander
A fiatal erdőben aranyos kis tanösvény is húzódik, táblái hivatottak hirdetni a környék természeti értékeit, de ami sokkal szebb, hogy a rengetegben számos helyen ott kanyarognak az egykori Fekete-Körös meanderei, melyek az ökoszisztémának fontos életterei. Csak érdemes volt továbbjönni, gondoltam magamban. A helyes irány követése meghaladta ezen ponton a képességünket, mert már majdnem kiértünk a műútra. A helyes út megtalálása egy biciklis csoportnak volt köszönhető, elég trükkös szakaszt hagytunk magunk mögött, ezt tudományosan megállapíthatjuk.(Vagy csak egyszerűen a holtpont!) Viszont a jelek kutatása során olyat láttunk, ami szintén eszmecserére adott indokot. Sanyi szerint egy farakás, szerintem őz volt, de fénykép is készült róla. Sámson vára egy kis pihenésre adott lehetőséget, mivel a legutóbbi pihenőnk még a Városerdei üccsizés volt. Körbenéztem a várat sehogy se jöttem rá, hogy mi a szerepe. Műemléknek elég silány, kilátónak elég gyatra, mert alacsony épület és magas fák övezik.
Doboz határában
Továbbküzdöttük a távot, mígnem egyszer csak a Dobozi szépen rendbe tartott zsidó temetőhöz nem értünk. A településről befelé menet már előre láttuk szomorú sorsunkat igen csak közel a naplemente. Kedvünket nem törte, mert tudtuk azt, hogy a párocska mögöttünk van és előttünk is többször feltűnt két túrázó, akikről sejtettük ők is ezen az útvonalon vannak. Doboz főterén a templomnál megkaptuk utolsó előtti pecsétünket is. Így hagytuk el a horgásztavat és megvolt az utolsó találkozásunk a Körössel. Itt már együtt folytatta útját a két folyam Kettős körös néven.
Kettős-körös
Már igencsak szürkült az égalja, mikor is újra éreztük az erdő illatát. Az egykor felkapott szálláshelyek mára már elhagyatottak, vissza-visszatérő régi ismerőseink. A hegységeink múltidéző romjai úgy látszik az alföldön is enyészet martalékává válnak. Ilyen az utunk során érintett Vadász Panzió is a Marói-erdő szélén. Túránk egyetlen különös virága, a lampion virág a kevésbé ismert, de jóval rémisztőbb nevén a Haloween Queen, inkább kertek jellemző színfoltja, ritkán látni szabadon. Megint kanyarogtak a szelíd csatornák mellettünk, gondolataink ekkor már csak azon jártak nem ússzuk meg az éjjeli baktatást. Zseblámpa nélkül pedig elég kellemes kikapcsolódásnak ígérkezett. Szótlanul a feladatra koncentrálva baktattunk a szürkületben ránk dőlni látszó égimeszelők és rémisztőnek ható görcsös faóriások között. Rémálmunk szertefoszlott, mikor az uradalom határát jelző oszlophoz értünk, ami mint zömök strázsa őrizte az egykori Weinckheim kastély parkját.
Strázsa
Üdítő színfoltja volt kalandunknak a takarosan karban tartott kis liget a vadasparkkal és a romos épülettel, mely csak sejteti régi pompáját, meglátszott rajta a vandálok nyoma. A sötétség teljesen ránk borult, amikor elhagytuk az utolsó pontot, ahol rengeteg biztatást és útba igazítás kaptunk. A helységből kiérve még az eltévelygés is nehezítette a dolgunkat. Elhagyva az aszfalt utat már csak a jó szerencsébe bízhattunk, hogy megtaláljuk a helyes utat. Az zöld-sáv még egy darabig jól kivehető volt, de a szerencsénk nem bírta ki a célig. Eltévedt lelkekként bolyongtunk a szántó földeken, tanyák közt, kosza fényeket követve. Lépteinket megszaporáztuk, mikor megéreztük a majorság összetéveszthetetlen illatát, sejtve, hogy a várostól nem kerültünk oly messzire. Így is lett, ráporoszkáltunk a Gyuláról Szanazugra vezető útra, amit egy biciklistől tudtunk meg. A lelki pihenő után a szívünk oda is vezetett az iskolához, ahonnan reggel indultunk.
Bekanalaztam a megérdemelt még langyos gulyást és átvettem az életem első jelvényét, teljesítményünk elismeréséért. A szervező úr végezetül csak ennyit mondott:
 - Ti vagytok a túra történetének legkésőbbi beérkezői, akik jelvényt kaptak!
A túra honlapja
2012.08.25.

Lanpionvirág (Physalis alkekengi)


"A Physalis nemzetség mintegy 30 faja közül ez egyetlen olyan, amely fagytűrésének köszönhetően a Kárpát-medencében is megél. Legfeljebb 60 centiméter magas elágazó szárú évelő. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél hónaljából fakad, lila, sárgás, fehér. Gyümölcse cseresznye méretű, gömbölyű bogyó, amit az éréskor vele nagyobbodó, barnásra színesedő csésze rejt. Feltűnő, felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros. A Kárpát-medencében dísznövényként termesztik, ezért többfelé elvadult. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogén dús ligetekben is megtalálható." (tunderkertje.hu)

Vadász panzió (2012)

Tetszetős Vadász Panzió áll a Marói-erdő szélén. Az egykor felkapott szálláshely mára már elhagyatottnak tűnik. Kíváncsi lennék, kilehet-e bérelni ezt a nyugalmat sugárzó épületet.

Tuskó-tó és Digó-tó (2012)

Digó-tó
Tuskó-tó
A Kettős Körös Dobozi hídján áthaladva két bányagödör tárul szemünk elé a Tuskós- és a Digó-tó. A dobozi Petőfi Horgász Egyesület kezelésében álló Tuskós-tó a horgászok paradicsoma. A Digó-tóban viszont az évtizedek alatt vizes élőhely alakult ki, madarak, ízeltlábúak, kétéltűek élnek itt.

Református templom (2012)

A település központjában áll a 18. századi barokk stílusban épült Református templom. A műemlék jellegű épület építészeti különlegessége a külső falakat díszítő íves záródású falfülkék. Ezen felül a templom kézi faragású tölgyfa berendezése is különösen értékes. Az orgonája szintén műemléki védelem alatt áll.

Zsidó temető (2012)

Doboz határában szépen rendbe tartott kisebb Izraelita temető található.

Európai dámszarvas (Dama dama dama)

„Nyári bundája vörösesbarna, télen szürkébb. Párzás idején a bikának hosszú, erős szőrszálakból sörénye nő. Fehér, a háti rész közepén gyakran fekete színű farka rövid. Csak a hím visel agancsot, amelyet tavasszal elhullajt és nyár végére újat fejleszt. Az ágak száma bizonyos határok között évente eggyel nő.
Európában sokfelé igen elterjedt faj. Elsősorban a kiterjedt erdőségeket, ezen belül is az erdő szegélyeket kedveli, de gyakran előfordul kopár hegyvidékeken vagy mocsaras területeken is.
Leveleket, fiatal hajtásokat, füvet, magvakat, gyümölcsöket eszik. Nappal rejtett, árnyas helyen pihen. Korán reggel és szürkületkor a legaktívabb.
Mérete jelentősen eltér a különböző helyeken. A nyugat-európai egyedek és a nyíltabb területek lakói kisebbek (80 kg), a kelet- és közép-európaiak nagyobbak (300 kg). A gemenci állományból került ki a világrekorder trófea is. A bika marmagassága nálunk elérheti a 150 cm-t, testhossza pedig a 250 cm-t. A bőgés idején a bikák igen hangosan bőgnek, üvöltenek. 
Ekkor a bikák hullatéka apró tehénlepényre hasonlít (az év egyéb szakaszaiban körülbelül 2 cm hosszú, az egyik felén tompa, a teheneké ugyanekkora, csak elliptikus). Az év nagy részében a nemek külön csapatokban élnek. Május-június tájékán, 8 hónapos vemhesség után egy, ritkábban kettő, sűrűn pettyes borjat ellik. Bár a kicsinyek elválasztása már egy hónapos korukban megkezdődik, szopásuk 8-10 hónapos korukig is eltart. A bikaborjak a második őszig, a nőstény kicsinyek pedig mindig az anyák csapatával maradnak. Általában a bikák a negyedik, a tehenek pedig a harmadik évükben párzanak először. 20 évig is elél.” (tananyag.almasi.hu)

Sámson vára (2012)

Doboztól délkeletre, a Fekete-Körös holtágának egyik kanyarulatában áll a Sámson vár néven ismert Árpád-kori földvár. Keleti részét a gátépítések során belefoglalták a Körös gátjába. A sáncon és vonulata mentén kívül-belül vörösre égetett rögöket lehet ma is találni a felszínen. A népmonda szerint Sámson két fogsorral született talált gyermek, táltos volt. Már gyerekkorában megmutatkozó hatalmas erejét a törökök bosszantásában hasznosította.

Szanazugi tanösvény (2012)

















A Doboz-szanazugi üdülőövezet egyik kis utcájából indul egy tanösvény. A haladási irányt nem jelöli külön jelzés, ezért a piros turistajelzést kell követni.  Nem csupán a Sámson vár történelmi tudnivalóit ismertetik a táblák, hanem Doboz környéki erdők történetéről is olvashatunk.
Az erdőben pedig számos helyen ott kanyarognak az egykori Fekete-Körös vízzel telt meanderei.


Kápolna (2012)

A Békés megye legrégebben lakott térségei közé tartozik Szanazug. Az üdülő övezetben található helység egyszerű kápolnája.

Doboz

Sétány

„Régi kézírásos emlékeinkben a vármegye községei és városai közül Doboz nevével találkozunk legelőször. Doboz neve 1075-ben tűnik fel először. I. Géza a Duboz faluban a garamszentbenedeki apátságnak három háznép szolgát adományozott földjükkel az apátság disznóinak őrzésére, nevelésére. Dobozt tehát királyi birtokként, királyi kondások falujaként tartják számon. A lakosság ősfoglalkozása: halászat, pákászás, madárfogás, pásztorkodás. Az idő múlásával a doboziak rátértek a gyümölcsfanevelésre és a méhészkedésre is. Egy 1138-ból származó oklevél szerint a doboziak ez idő tájt már méhészkedtek. A XIV. században Károly Róbert megszervezte a gyulai uradalmat, melynek része Doboz. 1403-ban az uradalmat Zsigmond király Maróthi János macsói bánnak adományozta. Néhány év múlva Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adományozza a települést, az 1506-ban keltezett adományozó levél Alsó- és Felső Doboz néven említik a települést.



Gyulát a törökök 1566-ban foglalták el és alakították ki itt a szandzsák székhelyét. A falu népessége hullámokban váltakozott a török korban. A Körös nádasai, a mocsaras területek nyújtottak védelmet a település lakóinak, akik lassan hozzászoktak az idegenek jelenlétéhez.
1694. december 21-én szabadult fel Gyula vára a török uralom alól, lassan újra kezdődött az élet, újraéledtek a falvak. A két Doboz közül, Alsó–Doboz maradt meg. 1712-13-ban patics falú templomot építettek a doboziak, fa haranglábbal.
1720-tól a falu a Harruckern birtok része. Báró Harruckern János Györgyöt ( 1664-1742) 1732-ben iktatták be Békés megye főispáni tisztébe. Birtokainak jó gazdája volt, jobbágyvédő politikát folytatott. Doboz 1798-ban került a Wenckheim család birtokába.
Gróf Wenckheim Rudolf (1814- 1889) lett Doboz birtokosa. Jó gazda hírében állt, a birtok kapitalista reformátorának tartották. Az uradalom gazdasági ügyeit személyesen intézte. A kastély, a vadaskert, a magtár építése az európai hírű versenyistálló létrehozása az ő nevéhez kötődik. Nőtlenül, gyermektelenül halt meg , s birtokait Antal bátyja gyermekeire hagyta örökül. A végrendelet szerint Dobozt Wenckheim Dénes (1861 – 1933) kapta.

Fekete-kőrős Szanazugnál
Dénes gróf nagybátyja nyomdokaiba lépett. Tizenháromezer holdas birtokából mintagazdaságot alakított ki. 1907-ben öntözőtelep létesült Doboz-Műréten. Csatornarendszert alakítottak ki, így 400 hold földet tudtak öntözni. A földhozamát az öntözéses műveléssel tízszeresére emelték. Konyhakerti növények közül először káposztát majd hagymát, paprikát, uborkát, paradicsomot, tököt és sárgarépát is termesztettek. A gazdasági világválság miatt Dénes gróf tönkrement.
Az I. világháború a településen élőket sem kímélte. A kemény központi rendeletekkel irányított háborús gazdálkodás erősen megnehezítette a falun az életet. A családok ellátásának súlyos terhei óriási mértékben az asszonyokra hárultak, miközben a férfinép zöme már bevonult katonának. A doboziak nagyrészt a 101-es gyalogezredben szolgáltak. 1935-ben összesen 186 hősi halottat és 76 hadirokkantat tartottak nyilván.
A II. világháború 1944. márciusi német megszállást követően érte el közvetlenül is a községet. Összeírták és elhurcolták a zsidó származásúakat a településről. Öt család tagjait, összesen 16 főt vittek el.”  (bekeswiki.bmk.hu)

A világégések során elesett doboziak emlékműve.
Nevezetességek, látnivalók:
Háromemeletes silótornyos magtár 
Szanazug üdülő terület
Wenckheim kápolna és kripta
Wenckheim kastély és parkja
Furulyázó pásztor szobor

Wenckheim-Almássy kastély és kápolna (2012)


Gyulavári település központjában parkkal körülvett területen helyezkedik el a földszintes, romantikus elemekkel díszített, eklektikus stílusú épület együttes. 1794-ben a nagy Gyulai tűzvész után a Wenckheimekre száll a Gyulai birodalom, feltehetően ezidőtájt épülhetett a kastély.

Református templom (2012)

A 19. század végén épült fel a jelenlegi templom elődje helyén, Gyulavári központjában. Első lelkipásztora a neves fizikus, Bay Zoltán édesapja, Bay József volt. 

Gyulai vár (2012)




Gyula 15. századi gótikus erődje Közép-Európa egyetlen épen maradt sík vidéki vára, amely a belváros szívében található és egy hozzá méltó ősfás park szegélyez.

Az uradalmat még 1403-ban Zsigmond király adományozta egy helyi bánnak, ő nevéhez kötődik a vár megépítése.  Későbbiekben Mátyás király fia, Corvin János ágyútornyot és rondellát építtetett, hogy valamelyeset megerősítse a erőd védelmi rendszerét. A török ostromok alatt a magyarok várkapitánya 14-szer verte vissza Szulejmán szultán seregeit. 

Napjainkban színvonalas történelmi kiállítással rendelkező vármúzeum és egyedülálló színház is működik a téglafalak között. 

Várkert (2012)


Gyula igazi ékessége a vár és fürdő között húzódó sétány, ahol kellemes sétákat lehet tenni a történelmi környezetben vagy csónakozni a tavon.

A tó melletti útvonalat olyan famatuzsálemek és érdekes fák szegélyezik, amelyek országos oltalom állnak koruk és különlegesség miatt.

Kőhíd és kapusház (2012)

A 19. század elején megkezdődött a fontosabb fahidak kőből és téglából való újjáépítése. A gyulai egy ívnyílású kőhídját empire stílusban építették újra. A hídfőn található kis romantikus kapusházat az áthaladók ellenőrzése emelték, napjainkban várszínház jegypénztára működik benne.

Árvaház (Göndöcs Benedek Szakközépiskola) (2012)

Wenckheim Krisztina grófnő közbenjárása után a megyei árvaház Gyulán került megépítésre. Az épület maga Ybl Miklós tervezte és 1874 októberében vette birtokba az intézmény irányítását a helyi Nőegylet. Ma diákotthonként üzemel a neoreneszánsz-eklektikus épület.

Szent Miklós Román Ortodox nagytemplom (2012)




















Gyulán áll az ország egyetlen román ortodox műemléki temploma. A 19. század elején épült késő copfstílusban a mai székesegyház. Nagyméretű, héttengelyes, négyszintes ikonosztáza kora klasszicista munka.

Református templom (2012)

A műemléki védelem alatt álló épületet 18. század végén állították fel a Petőfi tér szomszédságában. A copfstílusú templom még ugyanabban az évtizedben leégett, de újjá építették és kibővítették. 

Petőfi Sándor szobra és a Díszkút (2012)


A Ferenczy Béni szobrászművész alkotását eredetileg a milánói szánták, de végül Gyulán állították fel. A szobrász Petőfi megformálásával új irányzatot indított el a szobrászat és az egész képzőművészet területén. A szobor mögött van város első artézi kútja, sajnos vize a 1978-as földrengésekor elapadt.


Gyula

Várkert
„A mai Magyarország délkeleti régiójában, Erdély kapujában létező közel 800 éves Gyula város Békés megye igazi gyöngyszeme. Ezen a vidéken – ahol jó időben, különösen a vár bástyájáról a bihari hegyeket tisztán lehet látni – már a Krisztus utáni századokban a római császárság korában sokan laktak. A város születése az Árpád-kor végére tehető, akkor Gyulamonostorának hívták. Területe nem volt nagyobb, mint a mai belváros, mégis sokan megfordultak itt. A monostor Mária-képéhez messze földről érkeztek a zarándokok, ezért iparosok, kereskedők is letelepedtek itt a Körös mentén.

Gyula neve először Károly Róbert királyunk 1313-ban lelt két oklevelében szerepelt. Az 1390-es években már egy 44 településből álló uradalom központja Gyula, sőt bíró és elöljáró, választó, valamint vásártartási jogot is kapott. Az uradalmat 1403-tól birtokló Maróthy János sokat tett a városért. Az ő idejében érkeztek Gyulára a Ferences rendi szerzetesek és ő építtette olasz építészekkel a Körös egyik kanyarulatában a gyulai téglavárat. A városnak ekkor már fejlett ipara volt. Ez időben született Dürer Albert, a német festészet kiemelkedő mesterének apja a Gyula melletti Ajtóson.
Templom tornyok a várfalról

Itt tanulta ki az ötvös szakmát, és vándorolt vissza Németországba. A Maróthy család kihalása után a királyra szállt uradalmat Mátyás király 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta, de a trónutódlást szem előtt tartó Mátyás fia erejét akarta növelni azzal is, hogy 1484-ben főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget adott Gyulának. Ezzel a város Békés megye székhelye lett és közel 500 évig az is maradt. 1540 táján teret nyert a városban a protestanizmus, a gyulaiak két tanítója, prédikátora volt Ozorai Imre és Szegedi Kiss István is. 1566-ban a gyulai vár és a város – Szigetvárhoz hasonlóan – török kézre jutott. A várat védő báró Kerecsényi László délvidéki kapitány helyzete kilátástalan volt. Miután elfogyott a várvédők élelme, lőszere és járvány is felütötte a fejét, feladta a várat Pertáf pasának. A török szabad elvonulást ígért, mégis csaknem minden várvédőt lekaszabolt a kivonuláskor.” (varosbaratok.hu)
Kapusház



Nevezetességek, látnivalók:
Vár, Várfürdő, Várkert, Miklósvárosi Román Ortodox templom, Városi Képtár, Ferences romkert, Százéves cukrászda, Erkel Ferenc szülőháza,  I. Sz. Általános Iskola, Evangélikus templom, Kálváriadomb és kápolna, Világóra, Petőfi-szobor és a Díszkút, Szentháromság kápolna, Harruckern-Wenckheim-Almásy-kastély, Református templom, Az egykori Árvaház, Csigakert, Belvárosi Nádi Boldogasszony kegytemplom, Németvárosi Szent József Templom, Kisrománvárosi Szent Paraszkéva Román Ortodox kistemplom, Gyermekorvosi rendelő, Máriás-ház, Nepomuki Szent János-szobor, Ladics-ház, Városháza, Szentháromság kápolna, Németvárosi temető kápolna, Kőhíd és Kapusház, Mályvádi-erdőReformátus templom (Gyulavári)Wenckheim-Almássy kastély, Védett Kocsányos tölgy (Gyulavári), Wesselényi-tó

térkép

Nyíllevelű nyílfű (Sagittaria sagittifolia)

„Magassága: 40-80 cm

Virágzási idő: június augusztus 

Mocsarakban, hínártársulásokban él. Gumós gyöktörzsű, tarackokkal terjedő tövű faj.

Alámerült levelei szalagosak, a vízből kiállók lándzsás háromszögűek, nyilas, vagy dárdás vállúak, hosszú nyelűek.

Fehér virágai örvös fürtökben állnak.

A lepellevelek tövükön bíborszínűek.

Hazája: Európa, Ázsia.”(tuja.hu)

Virágkáka (Butomus umbellatus)

„Vaskos gyöktörzse a puha iszapban kúszik. Tartalék tápanyaga a keményítő, ezt olyan nagy koncentrációban tartalmazza, hogy régen táplálékként fogyasztották, a krumplihoz hasonlóan. Virágban végződő, hengeres, egyenes szára akár két méterrel is a víz fölé emelkedhet. Levelei szálasak, szélük fűrészes tapintású, háromszög keresztmetszetűek, a szárhoz levélhüvellyel csatlakoznak. Virágai szárvégi álernyőt alkotnak. A szirmok fehér színűek, halványrózsaszín erezettel, a virágok közepe vörösesbarna, rózsaszín. Termése tüsző. A magok levegőt tartalmaznak, így a vízen úszva terjednek. Magján kívül kúszó gyöktörzsével is terjed. Néhol kiterjedt telepeket alkot. Június és augusztus között virágzik mocsarakban, csatornák partján.” (novenyhatarozo.info)


Tiszai tanösvény (2012)


Új nyolc állomásból álló, majd hét kilométer hosszú „Tiszai tanösvény” épült az üdülőterületről az élő Tisza irányába, amely az árterek kialakulását és a hullámtéri élővilágát mutatja be ismeretterjesztő táblák segítségével. A tanösvényen található még madár- és vadmegfigyelő magasles ún Madárvárta. A különlegessége még holtág elmocsarasodott déli végén egy 300 méter hosszú pallóút vezeti keresztül a kirándulókat.

Víziszörny (2012)


Mártélyi Holt-Tisza (2012)


A festői szépségű holtágat a múlt század elején fedezték fel maguknak a képzőművészek. Azóta nem csak az alkotók paradicsoma, hanem a természetkedvelők, horgászok és nyugalomra vágyók törzshelye is. A Tisza átmetszése óta, a tipikus ártéri tájon védett madarak telepedtek meg ezért a 70-es években tájvédelmi körzetté nyilvánították a holtágat. A WWF Magyarország 2008-ban megkezdte hód-visszatelepítési programját, azóta telente különleges „faragások” láthatók az erdőben.

Unitárius templom (2012)


Hódmezővásárhelyen az Erdélyből eredő unitáriusoknak már 16. század óta voltak hitvallói. 1910-ben épült fel a kisméretű eklektikus templom a Völgy utcai telken. 2012-ben felújításon esett át, azóta inkább hasonlít mesebeli kastélyra, mint egyházi építményre.

Szent István szobor (2012)

Domborművel díszített szürke márvány talpazaton bronz lovas szobor. Stílusosan a Szent István templom előtt található.