Mártély

Látkép a Tisza-töltésről

„A középkorban ugyanis a Szent Adorján mártír (Zenthadrianmartyr) tiszteletére létesült zalavári bencés apátság halászóhelye volt a terület. A török hódoltságot a falu viszontagságokkal bár, de átvészelte. A XVIII. században - Vásárhely részeként - a Károlyiak birtoka lett, akik csanyteleki dohánykertészeket telepítettek ide. A kertészkedés megszűnése után 1860-tól halászként, béresként élt a falu lakossága. A Tisza szabályozásával, 1887-1892 között a falu mellett, illetve határában két levágott holtág keletkezett. 

Mártély ezért válhatott - noha ezer szállal kötődik amúgy is Vásárhelyhez - a város kerékpárral is biztonságosan megközelíthető tiszai üdülőhelyévé. 
A falu közeli ányási holtág szépsége már a XIX-XX. század fordulóján megihlette a festőművészeket is. Tornyai János képein a befagyott víztükör borzongó hideg kékjével jelentkezik, míg Endre Bélánál derűs, líraibb megörökítést nyer. Később Rudnay Gyula képzőművészeti főiskolás növendékei - köztük Barcsay Jenő - voltak itt nyári művésztelepi gyakorlaton.

1953-ban a Képzőművészeti Alap művésztelepet létesített. Az 1969-ben emelt korszerű épületben közös műterem is van. A 60-as évektől kezdve minden nyáron benépesül az Országos Ifjúsági Képzőművészeti Tábor. Ma képzőművészeti szabadiskolaként működik. Neves vásárhelyi képzőművészek foglalkoznak az ifjú növendékekkel.” (delmagyar.hu)

Címeres emlékmű

Nevezetességek, látnivalók:
Késmárki Imre-féle szélmalom
Fekete-halom


Szent Adorján templom (2013)

1911-ben épült a mártélyiak római katolikus temploma. Egyedi érdekessége, hogy tornyában szép hangú vasharang található.

Európai őz (Capreolus capreolus)

„Bundája nyáron ragyogó vörösesbarna és rövid szőrű, télen szürkésbarna és hosszú szőrű. Faltükre feltűnő, fehér farka szinte láthatatlan. Hosszú szőrökkel fedett füle viszonylag nagy, belső felén fehéres. Szája fekete. A kifejlett bak testhossza körülbelül 1,2 m, vállmagassága a 76 cm, testtömege 16-32 kg. A suta kisebb, maximálisan 21 kg lehet. Rózsatője széles, agancsa 3, ritkábban 4-5 ágú.
Európa nagy részén megtalálható, bár a legtöbb szigetről hiányzik. A sűrű aljnövényzetű erdőket kedveli, de majd minden olyan területen megtalálható, ahol elég búvó hely áll rendelkezésére.

Bokrok, fák levelével, fővel, gombával, erdei gyümölcsökkel táplálkozik. Kis fák hajtásainak megrágásával néha komoly károkat okoz. Testsúlyának 3-4%-ával megegyező táplálékot fogyaszt el naponta.
A párzás előtt a bak a fején levő illatmirigy váladékával megjelöli a kiválasztott területet. Nyár végén, főként augusztusban párzik. Az üzekedés alatt a bak körbe-körbe kergeti a sutát, és közben úgynevezett boszorkánygyűrűt taposnak ki. A megtermékenyített petesejt beágyazódása 3 hónapig nem történik meg. A suta sőrő bokros területen, május-június során hozza világra a fehér pettyekkel díszített bundájú őzgidákat. A gidák 2 hetes korukban anyjukkal együtt csatlakoznak a bakhoz, és családi kötelékben élnek a tél végéig, amikorra a kölykök függetlenné válnak. Hulladéka ovális alakú, fekete színű és körülbelül 1,5-2 cm hosszú.” (tananyag.almasi.hu)



Festők dombja (2013)

Van egy kis föld kupac a Tisza töltésének oldalánál, rajta több emléktábla és tetején egy emlékmű. A település vezetősége itt állított emléket az egykor Mártélyon alkotó elhunyt művészeknek.

Pecsétviaszgomba (Ganoderma lucidum)

„A pecsétviaszgomba egy kemény termőtestű gombafaj. Kalapjának átmérője 5-10 (esetleg 15), magassága 5-20, vastagsága 1-3 centiméter. Félkör, vese vagy legyező alakú, vöröses színű, közepe barnás. A növekedésben lévő kalapszél fehéres, sárgás színű; felülete félkörösen barázdált, fényes, lakkszerű réteggel borított. Termőrétegén a  pórusok aprók, szabályosak, színük fehéres, később piszkosszürke. A tönk 5-10 cm hosszú, 0,5-2 centiméter vastag; oldalt álló, egyenetlen, sokszor kissé lapított, gyakran görbült; színe, felülete a kalaphoz hasonló. A tönk fényes, a vöröses barnától a bíboron át, majdnem feketébe áthajló színekben pompázhat.
A pecsétviaszgomba júniustól októberig, lomberdőkben, főleg tölgyesekben, fák tövében, tuskóján, egyenként vagy csoportosan előforduló, gyakori falakó szaprofita vagy parazita gombafaj.
A gomba húsa rostos, szívós, fakeménységű, színe világosbarna, szaga nem jellegzetes, íze keserű. Ugyan nem ehető, de gyógyászati jelentősége miatt a távol-keleti országokban termesztik, mert gyógytea készítésére felhasználható.
A pecsétviaszgombát számos legendában megemlítik és korábban talizmánként is szolgált. Az épületekben felakasztották, hogy megakadályozza a szerencsétlenséget.” (zoldmuzeum.hu)

Ártéri tanösvény (2013)


A Mártélyi-holtág régebbi tanösvénye az ún. Ártéri tanösvény, amely a természetvédelmi terület Korhány részét járja be. A kijelölt részeket bejárva 8 ismertető táblán keresztül megismerhetjük a holtág kialakulását, a Tisza-szabályozás fontosabb munkálatit és vadregényes erdő gazdag élővilágát. Az ártéri tanösvény egész évben szabadon látogatható.

Fekete nadálytő (Symphytum officinale)


„A latin névben szereplő 'officinale' szó arra utal, hogy az orvostudomány is használja. Népies nevei is megemlékeznek erről a tulajdonságáról: forrasztófűnek is nevezik, sebgyógyító hatása miatt. Nagy termetű, akár méteres magasságot is elérhet. Szárát és leveleit sűrű, érdes tapintású szőr borítja. A levelek alakja elég változatos, tojásdadtól a lándzsásig, de szélük minden esetben ép. Tőlevélrózsát alkotó tőlevelei nyelesek, szárlevelei ülők. Virágai harang alakúak, bókolóak, bogernyőben nyílnak. Színük lehet fehér, bíbor vagy rózsaszín, ibolya vagy lilásvörös. Termése makkocska. Említést érdemel még kúszó gyöktörzse is, mely alakja piócára, vagyis nadályra emlékeztet. Nemcsak emberek számára gyógynövény, hanem a biokertek értékes alapanyaga is. Május és június között virágzik nedves talajú, tocsogós réteken, patakok partján.” (novenyhatrozo.info)

Kőrisbogár (Lytta vesicatoria L.)


"A fedelesszárnyuak rendjébe, a külön lábtőízesek csoportjába és a hólyaghúzók családjába tartozó bogárfaj. 12-15 cm. hosszú, fénylő smaragdzöld szinű. Kiválóan a kőrisfán, fagyal- és orgonabokrokon tesz károkat, amennyiben lombjaikat igen sokszor teljesen lerágja. Június-júliusban röpül, Közép-Európában közönséges. A már teljesen kifejlődött rovarnak nemzőszerveiben, igen nagy méreg: a kantaridin van. A frissen szedett bogarakból már 1,5 g. halálos lehet. 

Az állatgyógyászatban tett tapasztalatok kétségen kívül igazolják, hogy a porának a nemi ösztönt fokozó tulajdonságai vannak; emberen is bekövetkezhetnek a bevétele után efféle izgatottságnak jelei, de rendesen már csak akkor, mikor a vesék és a húgyutak a méreg által erősen, igen sokszor halálosan, izgatva vannak." (kislexikon.hu)

Réti füzény (Lythrum salicaria)


„Latin nevében a 'Salicaria' valószínűleg a 'Salix'-ra utal, ami fűzfát jelent-levelei valóban a füzekéhez hasonlók, keskenyek. Gyógynövény, régen gyomor-és bélbetegséget kezelésére használták.

Szára négyszögletes, felálló, erős, némileg szőrös vagy molyhos. Levelei ülők, az alsók kettesével-hármasával, a felsők magányosan ülnek. Lándzsás alakúak, szélük ép, csúcsuk hegyes. Virágai tömött füzérben nyílnak a szár csúcsán, feltűnő szépségűek, sötét bíbor rózsaszínek. Termése sok magvú tok. Június-szeptemberben virágzik folyók, patakok mentén, mocsarakban, lápréteken, nedves élőhelyeken.” (novenyhatarozo.info)

Bodnár Bertalan Oktatóközpont (2013)


Hódmezővásárhely önkormányzata 2000 évek elején döntött úgy, hogy a Mártélyi tájvédelmi körzet területén oktatóközpontot létesít. Az intézményt csodálatos természeti környezetben, közvetlenül a holtág mellé épült. 

A központ célja a hullámtéri táj botanikai és zoológiai értékeinek, valamint a sajátos alföldi látnivalók bemutatása.

Túra: A leghosszabb nap (2013)

Alföldi Túra(Kerékpáros):

(A Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében)

Szeged, Vértó – 5-ös út - Tisza-völgyi Bemutatóház – Postakocsi csárda (K-) –Sándorfalva - Homok-erdő – Vöröscsárdai-erdő – Pallavicini tölgyes allé – Sándorfalvai gátőrház (S-) – Sasér – Fehér-tói halastavak – Szeged, Vértó

(Táv: 62 km) 

Az állandó kutatómunkám eredményeképpen bukkantam rá egy különleges túra ajánlatra. A Kiskunsági nemzeti park munkatársával bejárni a Pusztaszeri tájvédelmi körzetet kerékpárral, igazi kalandnak ígérkezett.
Vadfehér-tó
Reggeli kávé gyors elfogyasztása és kerékpáron elvégzett rutin ellenőrzés után ütköztem Lászlóval, hogy együtt vágjunk neki az útnak. Más választás nem lévén, így az E5 úton gurultunk kifelé a városból. Szemerkélő eső és néhány előzési távolságot be nem tartó autós okozott némi meglepetést. A Tisza-völgyi bemutatóközpontnál aztán nagy csönd fogadott bennünket, de türelmünk meghozta gyümölcsét, mert pontban 7-kor megérkezett a túravezetőnk. Bejutottunk az épületbe, termeit végigjárva betekintést nyerhettünk a környék madár és emlős világába preparátumok formájában. A kinti dolgokat is górcső alá vettük, meglepetésként hatott az udvar fáinak kitáblázottság és a tanulmányi erdőben megpillantott madáritató és les kombó. Némi térkép és ennivaló vásárlás után drótszamárra pattantunk és a Szatymazi körforgalom után Sándorfalva felé vettük az irányt. Itt közvetlen a kövesút mellett megálltunk, és rögtön szikimadarak hada fogadott, távcsőn keresztül szalakótát, gémet figyelhettünk meg. A gólyatöcs viszont már karnyújtásnyira merészkedett hozzánk, közben éles hangot hallatott. Bölcs vezetőnk felvilágosított bennünket, el akarja vonni a figyelmet a fiókáiról, s ezért elhiteti velünk, hogy sérült. Visszapattantunk kerékpárunkra és a városon átvágtáztunk, az aszfaltot felváltotta a nemrégiben készült Homok-erdei kerékpárút. Erdőgazdálkodás egyik látványos mozzanatát, a tuskózást is megtekintettük, mint valami óriás pókokkal teli tisztás előtt álltunk volna meg.
Tuskózás
Közben kigurultunk az Ópusztaszer felé vezető betonra, majd éles jobb kanyar után már a Vöröscsárdai védett erdőben meneteltünk tovább. Itt egy katonai gyakorló teret tekintettünk meg, gyurgyalagra vadászva, de a madarak fészkeit most nem találtuk meg, viszont gyönyörködhettünk az egzotikus Sakktábla lepkében, aki persze, hogy nem tűrte a fotózást. Megkerülve a hadászati terepet, a Pallaviciniek által vadászat céljából ültetett tölgyesre bukkantunk. A Gyurgyalag vadászatot folytatva egy lesüllyedt mederben aztán megtaláltuk a madarak fészkeit. Jól láthatók voltak a rókák nyomai, akik felülről kotortak be az oldal irányú járatba. A kutakodás közben a pázsitszőnyegben Mezei kakukkfű vetődött lábunk elé. A madár megfigyelése sajnos nem sikerült, de mi tovább, folytattuk a kutatást. A tanya megkerülése során találkoztunk az erdő névadójával, a Vörös-csárdával, itt töltött gyermekkori élményekről mesélt András túratárs. Az épület régen a vadászok törzshelye volt, de manapság pókok, rágcsálók lakják, jó lenne kitalálni valamit az ilyen egykor szebb napokat látott erdei lakok újrahasznosítására. 
Pallavicini tölgyes allé
A Dóci út érintésével tértünk rá az egykori Pallavicini grófság határában húzódó tölgyes alléra. A több évtizedes kocsányos tölgyek hűvösében tekerni különleges élmény volt. A fákon igen gazdag fauna találta meg természetes élőhelyét, de aljnövényzet is rejt némi különlegességet. Eddigi utunk során egész jól ment a kissé felázott homokon a tekerés. Sajnos az egykori lapos ártéren való átkelés egy röpke pillanat alatt sárdagasztássá változott. Biciklitolás és takarítás váltogatta egymást 10 méterenként, mire felértünk a Tisza töltésre a Sándorfalvai gátőrháznál. A töltés lábánál több szépséges vadvirágot sikerült lencse végre kapnom a többiekre várva. Kicsit barátságosabb talajviszonyok fogadtak a „dombon”, legalább nem kellet tolni járműveinket. Idén a Tisza hullámterei megteltek a pangó vízzel, a Saséri holtág is szinte töltésig kinyúlt az idén. 
Sasér
De nem ez adja a hely különleges látványát, hanem az a tucatnyi szürke gém, ami itt találta meg költőhelyét. Először álltunk meg hosszabb pihenőre.Itt megcsodáltuk a gémtelep nyüzsgését, miközben elfogyasztottuk tízórainkat. Atkai holtág más néven Szúnyogos, most is horgászokkal megtelt, mint tavalyi ott jártamkor. Kerékpárjaink megint aszfalton gurultak. Az Algyői főcsatornát a Fehértó feltöltésére hozták létre, de horgászok is bátran használják, hisz bőséges a halállománya. A környezte festői szépségű, gyönyörködés közben újabb sorscsapás ért bennünket. Kerékpáros túrázásom első defektje se szegte kedvünket.  Szerintem szint időn belül sikerült a közös belső csere. Elhagyva a folyó gátját átdöcögve az Algyői sínpáron, egy kicsit élveztük a 47-es út vendégszeretetét. Sajnos Laci kereke tovább rakoncátlankodott, ezért fel kellet adni a túrát az utolsó harmad előtt. Sajnálattal vettük a tényt tudomásul, de mi csak azért is befejeztük a hátra levő szakaszt.
Magányos Bakcsó

Fehér-tó ezen szakaszán több nagyobb kiterjedésű halastó váltogatja egymást. A bőséges halvacsora ide vonzza a vízi madarak hadát, mi lassan tolva a biciklinket figyeltük meg őket. A tavakon vadlúd és sirály kolóniák serege fogadott bennünket, a haletetőknél Bakcsók és Kis kárókatonák vadásztak. A leeresztő csatornába Gólya, Szürke és Kanalas gém is riadtan repült fel léptünk hallatára. Igazán mozgalmas szakasz után elbúcsúztam a kiváló szakembertől, és egyedül a Sándorfalvi úton tekertem le a maradék 10 kilométert.Három nagyobb vizes élőhely: a szik (Vadfehér-tó), a hullámtér (Sasér) és a Fehér-tó több mint 20 fajta madarát figyeltük meg. És közben megtettünk 60 kilométert aszfalton és terepen.
Térkép
2013.06.23.

Végtelen nyugalom (2013)


Sándorfalvi-halastavak (2013)

A Sándorfalvi-halastavakat, vagy más nevén Fertői-halastavakat a műút átellenes keleti oldalán az 1990-es években alakították ki a haltermelés bővítésére. Mindkét állóvíz látogatásához a Kiskunsági Nemzeti Park és a halgazdaság engedélye szükséges.

Lápi boszorkány (2013)


Szürke gém (Ardea cinerea)


„Legelterjedtebb gémfélénk, amely jól alkalmazkodik akár az emberi környezethez is. Leggyakoribb a nagy folyók mentén, költési idő után azonban minden vizes élőhelyen előfordul, sokszor még szántókon és gyepeken is megfigyelhető. A védelemnek és a jelentősebb vizes élőhelyek rekonstrukcióinak köszönhetően állománya növekszik.  A párok jelentős része nagy, vegyes gémtelepeken költ, melyek jórészt védett területeken találhatók vagy ismertek a természetvédelmi szakemberek előtt. Lokálisan kárt okozhat halastavakon, de ez a madarak riasztásával mérsékelhető. Az állomány jelentős része ősszel elvonul, sok példány eljut a Szaharán túlra is. Egyre nagyobb arányban kísérlik meg az áttelelést is.

Eurázsiában és Afrikában nagy területen elterjedt faj. Legnagyobb kolóniái a kiterjedt ártéri erdőkben találhatók, de sok néhány páros telepe a legkülönbözőbb vizes élőhelyen megtalálható. Egyre nagyobb számban költ vegyes nádi gémtelepen. A fővárosban is van egy félvad állománya az állatkerti tavon, ahonnan a madarak kijárnak táplálkozni a Dunára és más vizes területekre. Viszonylag nagy fészkét általában magasabb fák csúcsának közelében építi, de alkalmazkodik a helyi viszonyokhoz, így akár egész alacsonyan is költhet. 3-6 tojásából a fiókák 24-25 nap alatt kelnek ki. A szülők közösen gondozzák őket, 7-8 hét múlva pedig elhagyják a fészket. Változatos táplálékbázisában a halak dominálnak, melyeket türelmes lesben állás során ejt el.  Rákokat, kétéltűeket, rovarokat, kisebb madarakat is zsákmányol. Mezőgazdasági területekre is kijár, ahol mezei pockokra és más rágcsálókra vadászik.” (mme.hu)

Terjőkekígyószisz (Echium vulgare)

„Mérete és virágszíne, formája miatt nehéz elgyalogolni mellette. A virágokat közelebbről megnézve olyan, mintha egy-egy kígyó öltené ránk nyelvér, nevét is innen kapta. Népi neve, a mérges vadharapást gyógyító fű, gyógyító mivoltára utal. Termetes, akár méternél is magasabbra nőhet. Szárát vörösesbarna szemölcsök és durva tapintású szőrök borítják. Levelei keskeny-lándzsásak, szintén szőrökkel borítottak. A durva szőrök miatt az egész növény szúrós tapintású, mintha nem is szőrös, hanem tövises lenne. Kék színű, rózsaszín porzójú virágai dús végálló álfürtben nyílnak.
Termése négy makkocskából áll. Útszélek, gyomtársulások feltűnő szépségű virága június és szeptember között.” (novenyhatarozo.info)

Közönséges farkasalma (Aristolochia clematitis)

„A régi népi gyógyászat külsőleg alkalmazta, sebeket gyógyítottak vele. Farkasfülnek, farkasgégevirágnak, pipavirágnak is nevezték. A virágok igen szokatlan megjelenésűek. Szára felálló, nem ágazik el, mindvégig kopasz. Hosszú nyelű levelei szórtan helyezkednek el. Tojásdad-háromszög alakúak, csúcsuk tompa, szélük ép, hamvas felületűek. Sárga, olykor fehérnek tűnő virágai a levelek hónaljában nyílnak. Alakjuk igen érdekes: alsó része kiöblösödik, a szirmok csővé módosultak. A rendhagyó virágszerkezet célja a rovarok megfogása. Azonban nem emésztik meg őket, csak a megporzáshoz van szükségük rájuk. Megporzás után a párta belsejében lévő szőrök, amik eddig gátolták a kijutást, elhervadnak, így szabad út nyílik a megporzó előtt. Termése dió méretű, gömbölyded tok. Megdörzsölve az egész növény erős, kellemetlen szagot áraszt. Május-szeptember hónapokban találkozhatunk vele nedves talajú helyeken: ligeterdőkben, patakparti magaskórósokban, ártereken.” (novenyhatarozo.info)

Csikos-csárda (2013)

Az egykori uradalmi pihenőhelyet a Csikos-csárdát, a Sándorfalvai más néven Vöröscsárdai-erdő rejti. Az épület régen a vadászok törzshelye volt, de manapság pókok rágcsálók lakják sajnos.

Közönséges kakukkfű (Thymus vulgaris)


„Régi, népi gyógynövény, kellemes ízű teája remek köhögéscsillapító, a megfázás tüneteit nagyszerűen orvosolja a belőle készült fürdő. Fűszernövényként is felhasználható vadételekhez, húsokhoz, salátákhoz, paradicsomos ételekhez. Bár alacsony termetű, és virágai is aprók, illata már messziről jelzi jelenlétét. A vékony, hengeres szárat sűrűn borítják az ülő, ép szélű, szálas levelek. A szár csúcsán virágoznak az apró, lila, ritkán fehér ajakos virágok dús fürtben. Napfényes időben, mikor az illóolajok erőteljesebben párolognak, több méterről érződik jellegzetes aromája. Ekkor a legérdemesebb gyűjteni, mert hatóanyagainak koncentrációja ilyenkor a legnagyobb. Termése apró makkocska. Április végétől virágzik, sokszor egész nyáron át. Nevét is minden bizonnyal a virágzás kezdetének ideje miatt kapta, hiszen ilyenkor szólal meg az első kakukk. Meleg, napsütötte gyepeken, sziklalejtőkön, réteken, erdőszélen, virágzik. Kirándulások alkalmával érdemes belőle gyűjteni.” (novenyhatarozo.info)

Bogyómászó poloska (Dolycoris baccarum)

„Testhossza 10-14 mm, zöldesszürke borvörös mintázattal, csápjain és az oldalai szélén világos és sötét foltok látszanak. Az erdő- és útszéleken szinte mindenhol gyakori. A kifejlett rovarok augusztustól júniusig élnek. A bogyómászó poloska előszeretettel szívogatja a bogyós gyümölcsök nedvét, és közben undorító „poloska ízt” hagy maga után, amitől a gyümölcsök ehetetlenné válnak.”

Csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lychnitis)

„Általában nagy termetű, feltűnő növények az ökörfarkkórók. Több nemesített fajtát a kertekbe is ültetnek ágyásokba. Többnyire sárga virágúak, de egyes fajok lila vagy fehér színűek. Egy-másfél méteresre nő meg. Vastag szára dúsan leveles. A levelek nagyok, akár 15 cm-nél is hosszabbak és 5 cm-nél is szélesebbek lehetnek tojásdadok, ép szélűek, enyhén hullámosak lehetnek, molyhosak. A sárga, ötszirmú virágok tömött fürtökben nyílnak, melyek buga virágzatot alkotnak. A porzókat fehér ""szőrbunda"" fedi, tövükön barna gyűrű látható. Termése tok. Május végétől már virágzik, egész nyáron találkozhatunk vele száraz gyepekben, réteken.” (novenyhatarozo.info)

Selyemkóró (Asclepias syriaca)

A zöld papagáj
„A növények terjedése állandóan zajlik, de tagadhatatlan, hogy a közlekedés fejlődésével, az ember közrejátszásával felgyorsult ez a folyamat. Egy új faj alapvetően kétféleképpen jelenhet meg egy adott terület flórájában: vagy emberi közvetítéssel (haszonnövények) vagy széllel, egyébbel terjedve érkezik, és önkényesen elfoglalja helyét a honi flórában. A selyemkórót Amerikából hozták be, mivel kiváló mézelő volt. Hamarosan nem kellet bajlódni a telepítéssel: magától is hatalmas területeket hódított meg, és teljesen tönkretette az eredeti társulásokat. Megtermett faj, egy-másfél méter magas is lehet. Megtörve tejnedvet ereszt. Elliptikus, ép szélű, bőrnemű levele dúsan borítják a szárat. Húspiros virágai tömött bugákban, fejecskékben nyílnak. Termése jellegzetes alakú ikertüsző: éretlen állapotban valóban üldögélő, zöld papagájokra hasonlít ( mint azt a kertészeti katalógus kiemeli), éretten megbarnulnak, és felnyílva több száz fényes barna magok engednek szabadjára. A magok lágy repítőszőreikkel óriási távolságot képesek megtenni, és ahol egyszer megtelepszik, nehezen irtható ki. Magyarországon egyre nagyobb területeket hódít meg, kiszorítva a sokkal értékesebb hazai fajokat.” (novenyhatarozo.info)

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

„Gólyára emlékeztető, fekete-fehér színezetű, hosszú lábú partimadár. Magyarországon rendszeres fészkelő, a nálunk költő párok száma az adott év csapadékviszonyaitól függ. Főleg szikeseken, nedves réteken, elöntéseken, belvizeken lehet megfigyelni. Vonuló madár, március-áprilisban érkezik meg a trópusi Afrikából, augusztusban a többség el is hagyja hazánkat. Európai állománya stabil, a hazánkban költő párok száma ingadozó, a természetes szikes tavak védelme nélkül nem lehet stabilizálni állományát. A vizes élőhelyek rekonstrukciója a faj számára kedvező, várhatóan a sikeres költések számának növekedését eredményezi. A jelentősebb költőhelyei védelem alatt állnak, ezek megfelelő kezelésén múlik a faj hosszú távú jövője hazánkban.

Öt alfaja a világ szinte összes kontinensén megtalálható. Kopár, sekély vízborítású helyeken költ, hazánkban sokszor a gulipán társaságában. Fészkét úgy alakítja ki, hogy lehetőség szerint víz vegye körül, a növényzeti borítottság 50% körül alakuljon, magassága körülbelül 30 cm legyen. Laza telepeket alkot, máskor egyesével fészkel. Fészke kis talajmélyedés, amibe növényi törmelékeket hord. Fészekalja 3-5 tojásból áll, a kotlási idő 25-26 nap. A fészekalj megsemmisülése esetén pótköltésbe kezdhet. A fiókák egy hónapos korukban már képesek repülni, de szüleikkel még ezután is összetartanak. Főleg vízirovarokat és más gerincteleneket szedeget össze a víz színéről és a partról. Hosszú lábával mélyebbre gázol, mint más partimadarak.” (mme.hu)

Tisza-völgyi bemutatóház (2013)


A Szatymazi temető-domb szomszédságában álló egykori gazdasági épületben található az Alsó-Tisza menti tájat bemutató kiállítás. A két tájvédelmi körzet a Pusztaszeri és Mártélyi kialakulását, élővilágát preparátumok és információs táblák formájában tárja elénk a Kiskunsági Nemzeti Park. A háztól indul a Sirály tanösvény, mely a közeli Fehér-tó történetét ismerteti.

Szent Miklós Szerb Ortodox templom (2013)

A Dóm tér keleti végében áll a helyi ortodox vallású közösség barokk épülete. 

A műemlék jellegű templom 1773 és 1778 között épült Jován Dobits tervei alapján és Szent Miklós tiszteletére szentelték fel.
A szentély legfőbb érdekessége a rokokó csipke ikonosztáza, mely kijevi és bécsi szobrászmesterek munkája.

Főreáltanoda és a Zenélő szökőkút (2013)


A Szegedi Dugonics tér egyik legfőbb látványossága a úgynevezett Zenélő szökőkút, melyet egyik legromantikusabb helyként tartanak számon a városba érkezők és az itt élők egyaránt. 
A nagy árvíznek áldozatául esett búzapiac helyén, 1979-ben a százéves évfordulóra készült el a páratlan művészeti alkotás. A térhez tartozik még egy parkocska, ott áll Dugonics András neves matematikus és író szobra.

A tér másik csodálatos műemléke az 1872-73-ban épült Főreáltanoda, amely 1894-től ítélőtábla, 1921-től pedig a tudományegyetem központi épülete let. A már a klasszicizmusba hajló eklektikus kétemeletes építmény tervezője Szkalnitzky Antal és az ausztriai építészetet magával hozó Arleth Ferenc volt.

Ungár-Mayer-palota (2013)

1911-ben kaptam meg a Kárász utca méltó díszét, hiszen ekkor épült a két tehetős Szegedi, Ungár és Mayer palotája.
Tervezője Magyar Ede, akit a magyar szecesszió egyik legkiemelkedőbb építészének tartunk, káprázatos díszítéssel cicomázta fel az épületet. Csillagvizsgáló szerű kupola csak az egy a tetőgerincen található műalkotások közöl. A ház földszintjén volt egykor a Corso kávéház, ahol többek között Juhász Gyula és József Attila is sokszor elidőzött.

Szent István és Gizella szobra (2013)

A Széchényi téren álló szobor hagyományos ábrázolási módban jeleníti meg államalapító királyunkat. A teljes királyidíszben ülő István mellett Gizella felesége áll, aki egy rózsafüzért nyújt át férjének. Kligl Sándor alkotása 20. század vége óta áll a Grünn Orbán-ház előtt.

Szécsényi tér és szoborpark (2013)


Szeged központi parkja egy méretes platánokkal szegélyzet sétány, emellett a tér több pontján található szobor a nemzet nagyjairól. Szökőkútjai tavasztól-őszig vízpermetbe borítják az amúgy is gyönyörű városházát.



Szobrok:
Széchényi István, Vásárhelyi Pál, Tisza Lajos (kép), Deák Ferenc, IV. Béla, Áldást hozó és a Romboló Tisza (Szökőkút), Klebelsberg Kunó, Szent István és Gizella


Városháza (2013)

Szeged impozáns jelképét a városházát, a 19. század fordulóján emelték, mint egy megkoronázva a Széchenyi teret. 

Az épület remekül példázza az alföldi eklektika egyszerűségét, de ugyan akkor klasszicista jellemvonások is megfigyelhetők a műemléken. Tornya pedig, ahogy Babits Mihály vélekedett róla: a „csipkéit kacéran hordó, kecses táncosnő”, jól hangsúlyozza katedrális copf eredetét.

1883-ban Ferenc József osztrák császár és magyar király Szegedre látogatott megtekinteni az árvíz után újjáépített várost. Az uralkodó tiszteltére átjárót építettek velencei híd mintájára a Bérpalota és a Városháza közé.

IV. Béla szobra (2013)

A Szegedi bronzalkotás második honalapító királyunkról, a Széchényi tér platán fái között található. 
A téglával kirakott talapzaton áll a 3 méteres lovas alak, amely Tóth Béla és fia, Dávid készített. A szobor emelése annak alkalmából jött létre, hogy uralkodónk már a 13. században szabad királyi várossá emelte Szegedet.


IV. Béla-dombormű a Tisza Lajos körúton.