Túra: Tiszán innen, Tiszán túl (2013)

Alföldi Túra (Kerékpáros):

(E7-es gyalogtúra Csongrád megyei 1. szakasza)

Szeged, Makkosház – Algyő – Algyői hídfő (P-) – Körtvélyes – Mártély – Mindszent – Mindszent, Nagy rév (K-) – Ányás – Petresi gátszakadás (S-) – Atkai-félsziget – Algyői hídfő (P-) – Szeged, Makkosház

(Táv: 81 km) 

Arra gondoltam kihasználom az év talán utolsó szép napsütéses napját és nyakamba veszem a természetet. Társat most nem sikerült szereznem hozzá, de gondoltam biztos feltalálom majd magam. Gondoltam összekombinálom Az ember a gáton-t és a Petres 79-cel, így lett Szeged - Mindszent – Szeged és Tisza jobb és bal partja. Ezáltal csak egészen kis táv volt felfedezetlen számomra, a Baks és Dóc között töltés út (Levelény, Ányás), de ez sem teljesen.
Főfelügyelő
Reggel szuperül felkészülve toltam ki a kecskét a tárolóból és vettem a nyakamba a hajnali várost. Kifelé egy darabig a 47-esen haladtam, csak egy rövid kitérőre tértem be Algyő házai közé.
Mondhatni igen hamar a Tisza-hídon találtam magam, ahol már szinte hívogatott a rég nem látott töltés. Kissé nyikorgó, csörgő biciklim zajára ragadozó madarak riadtak fel előttem, később darucsapatok is húztak el felettem. A Mártélyi tájvédelmi körzet határába érve megtartottam egy szendvicsnyi reggelimet és közben sétálgattam, mert lábujjaim igen csak meghűltek pirkadati 3 fokban. Régi álmom vált valóra, amikor egyszer csak valami isteni sugallat folytán legurultam a töltésről és Körtvélyesen találtam magamat. Az egykori horgász paradicsom most sem volt teljesen kihalt, de mégis békésebb hangulatot árasztott, mint mártélyi társa.
Árva csónak

Látogatásom alatt nem csak a csodálatos táj, hanem Szürke gém és Nagy kócsag került a lencsém végére. Innen már csak egy rövid táv volt az üdülőközpontig, amely szokásához híven tele volt sétálókkal és halfogókkal, de büféjét viszont zárva találtam. Irány a falu ahol egy kocsmát és boltot is végig koldultam egy pecsétért, de mind hiába. Nem volt mit tenni, tovább álltam és pik-pakk már Mindszenten is voltam. Alföldi kalandozásaim legtöbbet látogatott városa, ahol már rutinosan gurultam a vasútállomás felé. Az volt a tervem, hogy az AK két pecsétjét is behúzom, ha már erre járok. Az állomáson a hölgy kedves volt, pecsételt bármire, amit a kezébe nyomtam és reggelig csevegett volna velem túrázásról, időről vagy bármiről. Nem hiába, itt kéktúra miatt szeretik a turistákat és nem fukarkodnak a pecséttel. Legurultam a komphoz, közben megint újabb műemléket vettem észre a játszótér sarkán, mégpedig Szent János apostol szobrát egy kőkereszttel. A rév üzemelt a csárda sajnos nem, ráadásul se ingyen se olcsóbban nem vittek át, viszont adtak volna céges pecsétet, amit nem kértem, majd visszatérek még a csárdába érte.
Pózolj Tiszával!

Gyorsan átértem a Duna-Tisza közibe, mondhatni szülő földemre, hisz Pusztaszer tornya már ide látszott volna, ha nem lett volna párás köd és lett volna falunknak temploma. Levelénynél kisebb pihenőt tartottam, vékonyabbra öltöztem és a kerékpáromat is csöndesítettem egy kis drótozással, hogy a vadászó egerészölyveket ne ijesszem el. Így már sokkal közelebbi képeket sikerült készítenem a ragadozó madarakról. Ányásra érve elgondolkoztam, hogy egy húsz évvel ezelőtti osztálykirándulás alkalmával táboroztam itt. De még is mintha semmit se változott volna azóta az egykori töltés szakadás.
ellenfényben

A Dóci keresztöltésnél már tudtam, hogy van egy kis esőbeálló paddal és ide telepedve fogyasztottam el az ebédemnek szánt szendvicseket. Idén már másodszorra járom az Alsó-Tisza vidék gátjának ezen szakaszát, nyáron a Sasér mutatta szebbik oldalát, most inkább az Atkai-holtág háborítatlansága fogott meg. A hátra lévő szakaszon már kezdtek a fáradság jelei kiütközni rajtam, főleg a combjaim nehezetek el vészjóslóan. Tervem az volt, hogy csak kis szakaszon megyek fel a 47-esre és inkább Baktó felől közelítem meg a várost. De mielőtt végleg elhagytam volna a töltés adta biztonságot, ittam ettem pár falatot és felvettem a kötelező ruházatot. A nap legnagyobb meglepetése már a forgalmas főút mellett ért, ugyan is egy kis víztárolóba hattyúk hada fogadott, az erős napsütésbe szinte káprázatként hatott.
Hattyú kolónia
Végül is az Algyő és Szeged közti négysávos úton érkeztem vissza szegedre, sokszor felállva kerékpározva, hogy nyújtsam az izmaimat.
Jól sikerült madár megfigyelésnek is beillő túrát tettem a két tájvédelmi körzet ölén. Ami viszont szinte hihetetlen, hogy mindezt december végén.
Itiner: Itt és itt!
2013.12.29.

Atkai Holt-Tisza (2013)

A hatalmas patkó alakú holtág Országos jelentőségű természetvédelmi terület. A KNP munkatársai fáradoznak a vidék értékei megőrzésén, amely alapvető feltétele a parti sáv természetes állapota és zavartalansága. Az állóvíz igen kedvelt horgász terület, a rekordfogások éllovasa, gúnynevén a szúnyogos.

Petresi töltésszakadás (2013)

A Petőfi által sokszor leírt Vad Tisza 1879-ben Dóc határában átszakította a gátat. Emlékét rozsdás tábla őrzi, nyomát pedig csodálatos természeti képződmény és fontos hullámtéri élőhely.

Ányás (2013)


Több szempontból is érdekes a Bakshoz tartozó Ányás nevű Tisza part rész. Egyfelől, mint a Pusztaszeri tájvédelmi körzet területrésze a kiemelten védendő területekhez tartozik. A folyó egyik legszebb kettős kanyarja található itt, melynél szebb panorámát az alföldi embernek festeni sem lehetne. A vidék hajdani urai a Pallavichinek uradalmi kikötőnek használták egykoron ezt a partszakaszt.


fotó: sulinet.hu
Az Ányáshoz tartozó ártéri részben 1787-től a szeri apátsági monostor leányegyháza állott. Kis kápolnájuk, amelyet 1850-ben Pallavicini Alfonz átépíttetett a II. világháborút lezáró fosztogatásáig állott egy kis gondozott park közepén a majorsággal együtt. Falait az ötvenes években bontották el a környékbeli családok építkezéseikhez. Az itt található grófi kriptádból a földi maradványokat a sándorfalvi temetőbe vitték át.

Egerészölyv (Buteo buteo)


„Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. A természetvédelmi szakemberek cáfolják azokat a tévhiteket, amelyek a faj túlszaporodására ás az apróvadállományban okozott számottevő károkozására irányulna, mivel azok állománycsökkenése sokkal inkább élőhelyük átalakulásával magyarázható, mintsem a természetes ragadozómadár-állományok megerősödésével. Emellett problémás lehet, hogy összetévesztenék ritka fajokkal, pl. pusztai ölyvvel, hiszen sokszor a szakemberek is csak alapos megfigyelés után tudják biztosan elkülöníteni a többi hasonló ragadozótól. A határozást ráadásul megnehezíti az egerészölyv rendkívüli színezetbeli változatossága. Rágcsálópusztításával hasznot hajt a mezőgazdaságnak, bár a mai szemlélet már szerencsére nem ezek alapján a szempontok alapján dönt egy madár státuszáról. A hazai állomány állandó, de télen észak-európai madarak érkeznek Magyarországra.

Több alfaja Eurázsia jelentős részét népesíti be. Nálunk középhegységi erdőkben éppen úgy költ, mint mezőgazdasági területek apró facsoportjaiban. Fészkét nagyobb fák magasan lévő elágazásaiba építi. A fészekanyag főleg száraz ág, de időnként lombos ággal is díszít Fészekalja 1-4 tojásból áll. A 33 napig tartó kotlásban mindkét szülő részt vesz. Más ragadozókhoz hasonlóan a tojó a kezdeti időszakban őrzi a fészket és a fiókákat, a hím pedig vadászik és hordja a táplálékot. A fiókák növekedésével, az étvágyuk is nő, kevesebb veszély is fenyegeti őket, egy idő után mindkét szülő felváltva hordja a táplálékot. A fiókák 45 nap után hagyják el a fészket. Az egerészölyv, mint neve is mutatja elsősorban rágcsálókkal táplálkozik. Mezőgazdasági területeken a mezei pocok dominál táplálékában. Gyíkokat, rovarokat, madárfiókákat is fogyaszt.” (mme.hu)

Szent János apostol szobra (2013)

A mindszenti templom közelében a játszótér mellett áll egy talapzaton János apostol szobra. A kőkeresztet és a szobrot az Isten dicsőségére emeltette Nagy Antal  és Szöri Klára 1889-ben.

Marti-csárda (2013)

A magányos fogadó a Tisza körtvélyesi kanyarulatánál a szabályozás előtti nagy forgalmú rév mellett épült. A hajdan Marti-csárdának is nevezett forgalmas csárda a 1900-as évek elején megszűnt. Az egykori épületet napjainkban erdészek használják. (vagy nem!)

Körtvélyesi Holt-Tisza (2013)

A körtvélyesi holtág közigazgatásilag Hódmezővásárhelyhez tartozik, de csak alig három kilométerre található mártélyi társától. A holtág egykori elődjét már Anonymus említi 1200 körül Gesta Hungarorumában, mint Árpád birtokának határa. A természetvédelmi terület a Tisza szabályozásakor nyerte el mai formáját, ekkor keletkezett a Barci-rét és lett a védett madarak (és kutatóik) birodalma. A természet háborítatlan csendje fogadja az idelátogatót.

Aranytengereken (2013)