Túra: Aranyszarvas (2014)

Alföldi Teljesítménytúra:

Tápiószele - Hajta-part - Farmosi-erdő - Erdőszőlő - Honvéd emlékmű - Tápiószentmárton, Blaskovich kápolna - Kincsem Lovaspark - Sőregpuszta - Ürgés - Bogaras - Kláratelepi kilátó - Ábrahámtelek - Tápiószele, Dózsatelep - Tápiószele

(Táv: 49 km)

Tápiószelei második teljesítménytúránkra már kétautónyi társasággal érkeztünk. Sándorunk unszolására végül csak az 50-es távot választottam, bár a kései indulás és táv hosszúsága némi hezitálásra adott indokot.
Lányokat otthagytuk a műv.háznál és mi elindultunk a hosszabb táv kiindulópontjához, ami persze a másik irányba volt, még jó hogy Pista bácsi arra járt és visszafordított minket. A Kúriánál már nagyon vártak bennünket, rajtlapok kikészítve, most nem mennék bele Sanyi barátom „profi” előnevezésébe. Csekk és az Eü. kitérő megvolt és már indulhattunk is vissza a többiekhez. 
Felolvasó
Csak hát kellet egy kocsma, hiszen a nélkül mit sem ér a csoportos foglalkozás. Lányainkat megkértük, akik egy jó kilométerrel előttünk jártak, hogy ha valamiféle italmérést találnak, akkor foglaljanak nekünk helyet. A Hajta partján már egy-egy védőitallal a kezünkben sétáltunk, vidámság a tetőfokára hágott, amikor Sándorunk észrevette, hogy a pecsételős lapja elveszett. Nem volt más hátra visszafordult, de a papír csak nem lett meg rögtön. Viszont az első pontnál bűnbánó arccal (amit előzőleg el is próbált) bevallotta bűnét, ezután a szervezők megjutalmazták az előbb beért pecsételőssel. Eltávolodtunk a kisebb távon indulóktól és a Farmosi-erdőben barangoltunk tovább. Itt már szemmel is érzékelhető a tavasz, telis-tele voltak friss hajtással és virággal a fák.
Farmosi-erdő
Erdőszőlőn egy kisebb nézeteltérés történt a csapatban, de húszpercnyi rostokolás után csak folytatódott, aminek folytatódni kell. A kifejezetten nyárias időben csak úgy röpült az idő és már a Honvéd emlékműknél lévő pontőrökön is túl voltunk. Tápióbicske határában balra fordulva megint jó hosszú szakaszon az erdei ösvényeket tapostunk, igazán jó kedv uralkodott el rajtunk. Titokban már a friss pörkölt illatáról fantáziáltunk, hiszen a lányok már a kincsem parkban túl voltak az ebéden. Előttünk egy fiatalokból álló csoport haladt, akik határozottan indultak a felmérésünk szerinti rossz irányban. Tápiószentmárton határában újra átkeltünk a Zagyván és már a kápolna tornya is messziről látszott.
Pejkó
A falu egy mellék utcájának porában baktattunk tovább, szemünkkel kutatva a híres parkot, de még egy fabatka lovacska se legelészett a mezőn, amin átvágtunk. Végül a szimatunk nem csalt és oda találtunk a híres-nevezetes spirituális Attila domb mellett fekvő élményparkba. De a telefonban társaink által magasztalt pörkölteknek és sülteknek már se híre se hamva nem volt. Ha a padlót feltörölték volna velünk, akkor se éreztünk volna ilyen rosszul magunkat, mint az üres kondért látván. Némi mosolygásra a „600” kilométeresek élmény beszámolójának kihámozása adott indokot. Csekély elemózsia és egy jó erős fekete adott löketet a folytatáshoz. A parkból kiérve csatlakoztunk a 25-ös bandákhoz, avagy megint volt kit leelőzni, ami egy ilyen túra alkalmával plusz löketet ad. A Tápió-vidék ezen része igazi dombvidéki kalandozással is felért, hisz a tűlevelű erdők közötti csapás egy része hol emelkedett egy kicsit hol pedig lesüllyedt.
Bújócska
Emberek jöttek mentek, két rövidke szakasz után már megint csak a hármasunk baktatott a tanyaközpontok között. Az itteni szalagozatlan ösvény és a szürkület már sokszor megtréfált bennünket, néha hezitálva olvastuk az útmutatást vagy bogozgattuk a térképet. Az utolsó pontunk már tényleg csak akaraterőnknek és kitartásunknak köszönhetően lett meg, hisz az éjszaka már nyaldosta a hátunkat. A geodéziai toronynál viszont beértünk egy másik hármast akiket már végéig szemelőt tartottunk, így megakadályozva a vaksötétbeli eltévelyedést. Beérve a Szeli házak közé már vígan faltunk be minden megmaradt édességünket és konstatáltuk, hogy a Só-úton vagyunk. A célban jöhetett a megérdemelt jelvény, a gratuláció és a briós, még közös kép is készült a díszes társaságról.
Betyárok a szürkületben
Most már kimondhatom, hogy a kis csapatunk védjegye lett az utolsóként rajtolás és esti kószálás a terepen. De az élmények miatt megéri az Aranyszarvas minden egyes kilométere, hiszen az itteni természetbarátok helytörténeti látnivalókban gazdag túrát szerveznek évről évre, igen sikeresen a sivatagot idéző homokbuckákon.
2014.03.22

Kláratelepi kilátó (2014)

Újszilvás és Tápiószele között a Kláratelepi-erdőben található egy geodéziai torony. Az 1981-ben épült 28 métere magas torony, hazánk második legmagasabb ilyen jelegű épületet. Az objektum megközelítése a sárga háromszögjelzésű turistaúton lehetséges.

Keringő a naplementében (2014)


Kincsem Lovaspark (2014)




Tápiószentmárton híres "csodakancájának"állít emléket a róla elnevezett lovaspark, amely a község határában található. Az egykori legyőzhetetlen ló gróf Blaskovich Ernő birtokán született és itt nyílt meg 1999-ben a Kincsem múzeum, melynek bejárata előtt egy bronzból készült szobor fogadja az ide érkezőket. Szintén a területen található még az Attila-domb, mely a köztudatban „energia” fogalomként ismert.


"Vándor, aki itt jársz, állj meg egy percre és emlékezz, tisztelegj Kincsem emlékének, aki itt élt, ezen a területen, az egykori Blaskovich birtokon."

Tápiószentmárton

Szentmártoni tornyok.


„A Tápió-vidék földrajzi fekvése nagyon sajátos: a térség egyik részét a Gödöllői-dombság löszdombjai uralják, míg a másik az Alföld síkjának része. A táj legértékesebb élőhelyeit foglalja magában a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet. A Tápió ma Magyarország legtisztább vizű folyója. Ez a tisztaság jelképe is lehet annak a tiszta szándéknak, amellyel idevárunk minden kedves vendéget.




A község központjában tekinthető meg az 1845. és 1847. között klasszicista stílusban épült evangélikus templom. Szintén a település centrumában található a római katolikus plébánia templom, mely 1874-ben épült, s Peitler Antal váci püspök áldotta meg. 
Tápiószentmárton temetőjében nyugszik Szentkirályi Móricz, Budapest első főpolgármestere. E család építtette 1813-ban a Szentkirályi Kúriát, amely a klasszicizmus jegyeit hordozza magán. Szintén az 1800-as évek első negyedére tehető a Kubinyi Kúria felépítése is. .” (turizmus.homokhat.hu)
Kincsem park felé

Nevezetességek, látnivalók:
Szkíta aranyszarvas
Evangélikus templom
Római katolikus plébánia-templom
Kubinyi Kúria
Strand- és Termálfürdő

Szűz Mária-kápolna (2014)

Tápiószentmárton történelmének egyik legkiemelkedőbb műemléke, az 1764-ben épített Mária mennybevitele tiszteletére emelt barokk kápolna. A máig magánkézben lévő épületet a Blaskovich-család állíttatta, akinek sírkertje a kápolna környékén található, és itt áll az a rejtélyes feliratú szobor is a dicső múltú családra emlékeztetvén.

Honvéd emlékmű (2014)

A dicsőséges 1849-es Tavaszi hadjárat egyik kiemelt fontosságú győztes ütközete Tápióbicske határában zajlott. E csata színhelyén áll ma is az 1910-ben felavatott méretes szobor, amely Jankovich Gyula alkotása.

Blaskovich-kúria (2014)

Angolpark
Tápiószele büszkesége a Blaskovich Múzeum, amely az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriája. A Blaskovichok a falu lakóival jó kapcsolatot ápolva alakították ki itten birtokukat. János és György szenvedélyes vadász hírében álltak, emellett régészetnek és a műgyűjtésnek is hódoltak. A hátrahagyott műkincsekből és a személyes tárgyaikból rendeztek be itt tárlatot, így mutatván be húszas-harmincas-negyvenes évek vidéki köznemesi életformáját. A klasszicista kúria előterében szobrokkal tarkított gondozott angolpark húzódik. 
A településen kihelyezett táblák segítenek eljutni a nevezetességhez.


Túra: Tisza-Köröszug (2014)

Alföldi Túra:

Csongrád, Buszállomás - Pontonhíd (P-) - Ellésparti Holt-Tisza - Kablat-Sziget - Mámairéti Holt-Tisza - Rácz Holt-Körös - Pontonhíd - Belsőváros - Csongrád, Buszállomás

(Táv: 33 km)

Régóta fáradoztunk állandó túratársaimmal azon, hogy a március 15.-ei barangolást állandósítsuk naptárunkban. A szombati választásunk egy régi kedvencünkre a Tisza-körös közötti árteres holtágas terültre esett. Az itt húzódó közepes hosszúságú sétaút amellett, hogy méltón mutatja be a Nagyréti Természetvédelmi Terület részeit, ezenfelül még 6 igényes pihenő várja a túrázókat.
Kora reggelinket csongrádi buszállomás melletti parkolóban ejtettük meg, amíg a Sándor nevű sporttársra vártunk. Ő volt kalauzunk az első kilométereken, aki egyből a Zöldfa nevezetű helyi krimóba vezetett. Az itteni hidratálás után a Tisza töltés felé vettük az irányt. Felérve a gát tetejére már látszódott a kicsiny Kereszt tér, ahol Nepomuki Szent János itteni barokk szobra található. A folyó ezen pontján Pontonhíd segíti az átkelést Csépa felé, amely egy ipari-közlekedéstörténeti műemlék. Egész Európában csak Magyarországon található belő három, máshol ilyen hidak nem láthatók.
"fahíd"
Átkelve a pallókon érkeztünk meg a Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Terület bejáratát jelző táblához. Itt található még a 2006-os árvízi emlékmű is, amin a fekete vonal jelzi a tetőzés vízszintjét. Innen a balra húzódó gáton kezdtük meg menetelésünket, tőlünk jobbra pedig a folyamszabályozás követően ide épített tanya tűnt fel a látóhatárban. Az egykori árvédelmi homokzsákok az évek során rájuk rakódott szerves telepek miatt különleges alakzatokat rajzoltak a töltés oldalába. A helyi élővilág sokszínűségét már a túránk legelején megcsillogtatta, először a „metálkék” bogarunk cikázott lábaink között, az ártérben húzódó szántón pedig bíbicek köszörülték torkukat. A tanösvény első és legnagyobb jelentőségű állomása az Elléspart, hiszen itt található a 11. századi bencés monostor egykori falainak maradványai. Ott jártunkkor tereprendezési munkálatok nyomaira bukkantunk, remélhetőleg sikerül a romhoz méltó környezet kialakítani.
Füzek tavaszi frizurával
Visszafelé a hullámtéri erdő árnyékában vadhagymára lettünk figyelmesek, amit persze ki is elemeztünk. Továbbiakban megint a töltésen baktattunk, viszont a szántókat felváltották a holtágak és a mocsarasabb területek az ártérben. Ezzel a horgász civilizáció is felbukkant lencsém tűzvonalában, amikor ezeket a gyönyörű morotvákat fotóztam. A másik kezünk felőli részen már a tavaszt érző füzek zöldelltek a pompás színükkel kitűnve a lombtalan fatársadalomból. A nagy nézelődésnek meg is lett az eredménye, az eddig is különös utakat mutató piros jelet elhagytuk és ezért kénytelenek voltunk alternatív útvonalon folytatni menetelésünket. Először nem éreztük rossz döntésünk súlyát hisz a Gyójai Holt-Tisza varázslatos víztükrével sokáig kísért bennünket. De mikor a következő holtágat is beértük rájöttünk, nekünk a túloldalon lenne a helyünk.
Szárcsa
Mivel nem volt egy fürdőzős idő, ezért folytattuk utunkat a murvás földúton Csépa felé. Ekkor támadt tapasztalt túravezetőnknek az a nagyszerű ötlete, hogy a művelt földeken szorosan nádas mellett próbáljunk kijutni a Csongrád felé vezető betonra. Így riogattuk a sztyeppe népét, trappolásunkra őz és gém rebbent elölünk. Kisé unatkozva és csalódottan tettük meg ezt a szakaszt, hiszen a túloldalról kilátó kacsingatott felébünk hívogatóan. Ezek után nem volt más hátra, mint hogy ebédünk elfogyasztása után a körös felé vegyük az irányt. Mondhatni gyorsan legyűrtük a teljesen érdektelen útvonalat, hisz csak a tanyák mindennapjaiba nyerhettünk betekintést. Egy csordányi sutát kitartóan kergető házőrzők ugatása törte meg az ártéri izgalmatlanságot. Frissen újra kupacolt töltésen érkeztünk vissza a hullámtéri rengeteget kísérő végső utunkra. Itt is nyomokban zöldelltek már a fák, de az uralkodó szín inkább a rőtbarna volt a Körös parton. Az utolsó pihenő után egy rámpát is találtunk, ami levezetett a végtelen nyugalomban kanyargó folyó mederéhez.
Szauron
A folyó váltás után a szabályozáskor itt maradt, ám azóta fontos élőhelyé változott kubikgödröket csodálhattuk meg. Judit lábai hihetetlenül jól bírták a kiképzést ezért a közelgő vihar se bírt eltántorítani bennünket az Ófalu meglátogatásától. Végül még egy 3 kilométeres sétával elértük az egykori halászházakat és törökkori alapokkal rendelkező templomukat. Visszaérve kicsi kocsinkhoz az időjárás is befejezettnek tekintette túránkat, mert a városra zsendítette minden nyűgét és baját.
Összességében sikerült kifognunk egy szép kora tavaszi időt, amikor is a négyesünk bejárta a kultúrtörténeti értékekben is gazdag Csongrádot és az igazán jellegzetes tájképi Körös-zugot.
2014.03.15

Belsővárosi Szent Rókus templom és plébániaház (2014)

A Belsőváros ikonikus tornya egyben Csongrád legrégebbi temploma is. Az épület szentélyét 1722-ben valószínűsíthetően egy török kori nyolcszögletű épület romjaira emelték. Eredetileg barokk stílusú templomot többször átépítették, ezért keveredtek klasszicizáló elemek az összképbe.
A városban nagyon kevés épületet marad meg a törökdúlás előtti időkből, ebből az egyik a templom mellett található urasági lakóház.



 A Tiszagát tövében álló faépülethez tartozott még egy kápolna is amelyet később a házhoz csatoltak. A 18. század elején urasági megszálló-ház volt, majd plébánia.

Városháza (2014)

A csongrádi városháza a Károlyi grófok megszálló házának alapjaira épült 1935-37-ben, késő népi szecessziós stílusban. Tervezője Csókási Ferenc városi főmérnök volt és a homlokzaton a város kerámiából készült címere látható.
Az épület a Kossuth Lajos téren a Nagytemplom szomszédságában található.

Batsányi János Gimnázium (2014)

Ybl Lajos tervei alapján szecessziós stílusban épült meg a település szívében található patinás gimnázium. 1920 óta folyik az iskolában a gimnáziumi oktatás és az épület még napjainkban is csodálatos látványt nyújt.

Szent István (2014)

A templom előtti kis téren látható Szent István lovas szobra, amely Tóth Béla szobrászművész alkotása. Honalapítónk szobrának avatására a millennium évében került sor.

Nagyboldogasszony templom (2014)

A város főterén áll a klasszicizáló barokk stílusú templom, amely 1762 és 1769 között épült. Igazán impozáns látvány nyújt még a galériás tornya a tűzfigyelő karzattal. Az épület bejárat fölött látható az egykori csongrádi uradalom birtokosainak, a Károlyiaknak díszes címere. A templom főoltára mögött a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép egy Tiziano másolat.



Belsőváros (2014)

Csongrád már az Árpádkortól lakott település, az itt élő emberek többnyire halászattal foglalkoztak. Ennek állít emléket a Belsőváros rész, ahol megmaradt egy településnyi műemlék jellegű 18-19 századi parasztház. Az idők során a Körös-torok miatt jelentős idegenforgalmi bázissá fejlődött a város, ezért az épületek közül több jelenleg vendégházként funkcionál vagy kézművesházzá alakult. A Tisza mellett szépen kiépített bicikli úton lehet megközelíteni a skanzent.

Csongrád

A Körös-torok városa

Sétány a Tisza mellett
„Kedvező földrajzi helyzete miatt az újkőkor óta lakott hely. A közeli Bőldi-rév Szentes felé jó átkelőhely volt a Tiszán. Árpád fejedelem 896-ban - a monda szerint - a vidéket Ond törzsének adta szálláshelyül. Ond fia, Ete földvárat építtetett, melyet az itt élő szláv eredetű nép a maga nyelvén "Csernigrádnak" (fekete várnak) nevezett el. Innen eredeztetik a város nevét. A XI. században Ajtony legyőzése után Szent István az újonnan kialakított vármegye központjává tette. Először 1075-ben említik a garamszentbenedeki apátság alapítólevelében. 

A tatárok valószínűleg feldúlták és kirabolták 1241-ben, mert ezután IV. Béla Szegedre tette át a megyeszékhelyet. A földvár az évszázadok folyamán elpusztult, s ma semmi nyomát sem találják. A csongrádiak szerint a mai Belsőváros őrzi az Anonymus által említett földvár helyét, ezt azonban a régészeknek nem sikerült igazolniuk. Nagy a valószínűsége, hogy az erősség a Tisza-szabályozáskor pusztult el.

Jelentős középkori emlék azonban a városközponttól északra, három kilométerre eső Ellésmonostor maradványa. A Tisza árterében homokdombra telepített monostor feltárása 1990 óta tart.A várostól nyugatra fekvő magas homokhát kedvez a szőlőtermesztésnek, már a XI. századból vannak nyomai az itteni bortermelésnek. A török időkben kezdték termeszteni a Skutari albán város környékéről származó kadarkát. Ma is főleg a vörösborok a jellemzőek. A város 1987-ben elnyerte Rómában a "Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa" címet. 
Sokan keresik fel a várost az itteni gyógyfürdő miatt. Az 1091 méteres kútból nyert 46 Celsius-fokos, alkáli-hidrogénkarbonátos gyógyvíz ízületi, reumatikus és nőgyógyászati betegségek megelőzésében és utókezelésében alkalmazható” (delmagyar.hu)

Nevezetességek, látnivalók:
Körös-torok szabad strand, Ellés-monostor romja, Belsővárosi skanzen, Nagyboldogasszony-templom, Szent Rókus-templom, Piroskavárosi Szent József-templom és Ferences kolostor, Református templom, Temetői kápolna, Csongrádi Tájház, Tari László Múzeum, Széchenyi Iskola helytörténeti gyűjteménye, Csongrád Galéria, Művésztelep, Batsányi János Gimnázium épülete, Gyógy- és Strandfürdő, Nagyréti tanösvény, Bokros-Puszta, Serház-zugi Holt-Tisza, Zsurmói Holt-Tisza, Kónya-Szék, Bokrosi borrégió, Nepomuki Szent János szobra, Bokrosi Kis- és Nagy-Sóstó, Fahíd, Városháza

Köröszugi Táltos (2014)


Mámairéti Holt-Tisza (2014)

A Mámairéti Holt-Tisza a leghosszabb és legnagyobb szabad vízfelszínnel rendelkezik az anyafolyó holtágai közül. A jellemzően nádasokkal körülölelt terület igen változatos madárvilággal is büszkélkedik. A holtágrészen többnyire horgászat folyik, de más elfoglaltságot kedvelőeknek is kedvez az önkormányzat ugyan is kilátó és strand is található itt.

Ellésparti Holt-Tisza (2014)

A Csongrád és Csépa közötti ártérben keletkezett Ellésparti-holtág az egyike azon egykori Tisza szakaszoknak, amelyek az átvágás során a hullámtéren kívül rekedtek. Az itt található természetvédelmi terület idősebb fa populációi és ligetmaradványok is felfedezhetőek a holtág mentén. Az egykori folyó szakasz által körül ölet területek (pl. a Lófogó) pedig a védett gyurgyalagok kedvelt költőhelyei.

Salátaboglárka (2014)

„Zsenge, fiatal leveleit tavasszal nyersen lehet fogyasztani, íze a salátalevélére hasonlít, később azonban,a virágzáskor mérgező. Fényes, sárga szirmaival a tavaszi erdők vidám színfoltja.7-20 cm-es szára nem mindig felálló, inkább kúszó vagy félig heverő. Levelei fényes zöldek, tőállásúak, hosszú nyelűek, kerekdedek, ép vagy csipkés szélűek. Fénylő aranysárga virágai magányosan állnak a szár végén. A virágzás előrehaladtával egyre fakulnak, végül már majdnem fehérek, és fénytelenek. Termése fejecske, melyet aszmagok alkotnak. 

Üde lomerdők, félárnyékos, nyirkos erdők talaját tavasszal nagy tömegben borítja. Március-május között virágzik. Hazánkban gyakori.” (novenyhatarozo.info)

Ellés Monostor (2014)

A Tisza Csépa felőli oldalán a pontonhídtól kb. 3 kilométerre található a Bor-Kalán nemzetség XI. századi monostora. Egy kisméretű háromhajós bazilika alapja látható a hullámtérben. Sajnos a kolostor többi része teljesen feltáratlan állapotban van, inkább csak idegenforgalmi nevezetesség.

Árvízvédekezés emlékmű (2014)

A Csongrádi fahíd túloldalán a Tisza ártérben található egy különleges emlékmű, amely „a 2006.évi árvízvédekezés emlékére” nevet viseli.

2006 tavaszán akkorára duzzadt a folyó vízszintje, hogy három környező települést is ki kellet telepíteni, ezt a magasságot jelzi a keskeny fekete sáv a kőtömbön.

Köröszugi gyalogtúra útvonal (2014)

A Csongrád Nagyréti Természetvédelmi Terület természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató sétaút 27 kilométer hosszan kanyarog a Körös és Tisza között húzód ártérben. Az útvonal mentén 1 kiinduló állomást és 6 fedett pihenőhelyet állítottak fel, illetve 14 tájékoztató táblát helyeztek el. A tanösvény többek között érinti a Mámai-Holt-Tiszai kilátót, a fahidat, és az ellésparti monostort is.

Hajóhíd (2014)


A csongrádi nevezetességek körében sorolható egyedülálló ipari-közlekedéstörténeti műemlék található a Tisza-folyó északi szakaszán. 
1896-ban vásárolta meg egy helyi vállalkozó az Esztergomban Mária Valéria híd átadása után feleslegessé váló pontonhidat. Felállításával Csongrád városának és a környező településeknek biztosította az átkelést a folyón. Azóta többszöri újjáépíttek és a jellege is megváltozott. De így is egész Európában csak Magyarországon található három fahíd közül az egyik, amely megfelelően múködik.

Nepomuki Szent János szobor (2014)

Csongrádon egykoron a vízen járók védőszentjének több szobra is állott. Talán a legrégebbi alkotás a "Fahíd" közelében található. Amely valószínűsíthető, hogy a Dunántúlról került ide a Tisza szabályozása után. 

Széncinege (Parus major)


„Európában általánosan elterjedt faj. Az egyik leggyakoribb madarunk. Szinte minden élőhelyen megtelepszik, ahol fészkelésre alkalmas odút, vagy más üreget talál. Fiókáit többnyire hernyókkal és pókokkal eteti, melyet csigahéjjal egészít ki, ami a legfontosabb kálciumforrásuk. Télen magvakkal táplálkozik. A hideg hónapokban gyakori vendég a madáretetőnél. Megtelepedését odúk kihelyezésével, áttelelését pedig napraforgómag, szalonna vagy cinkegolyó kihelyezésével segíthetjük. Territoriális madár, a költőodút fajtársaival, a legnagyobb konkurenciát jelentő kék cinegékkel, és egyéb odúlakó énekesmadarakkal szemben is védelmezi. A hazai állomány állandó, de hidegebb teleken kisebb távolságokra kóborolhat.

Városokban, parkokban, kertekben, árterekben, erdőkben, gyümölcsösökben költ. Évente egy vagy két alkalommal fészkel. Természetes vagy mesterséges odúban egyaránt költ, de ezek hiányában máshol is képes megtalálni a költőhelyét. Előfordul, hogy postaládákban, kültéri lámpatestek buráiban, korlátok csövében is nevelhet utódokat. A fészek nagyon hasonló a kék cinege fészkéhez, melyet itt is a tojó épít. A fűszálakra, vékony gyökerekre moha kerül, amit szőrökkel bélel ki. 6-13 tojást rak, melyeken a tojó kotlik.” (mme.hu)