Schossberger-kastély (2014)


Schossberger család bárói címere
A turai Schossberger-kastély a maga nemében az országban is egyedülálló építészeti látványosság még romos állapotában is. Az uradalmi épület Pest megyei Tura települ központjában található hatalmas angolparkkal körülvéve.

Általánosan elterjed nézet, hogy kastély megtervezéses Ybl Miklós nevéhez fűződik, ugyan is sok hasonlóságot mutat a vele egy időszakban emelt budapesti Operaházéval. De ez hamis állítás, ugyan is építtetője az Esterházy családtól bárói rangot kapó Schossberger Zsigmond volt, aki Bukovics Gyula kérte fel a csodálatos építmény megtervezésére.

A palota 10 éven át épült, végül is 1883-ra készült el a megrendelő kívánságára franciás neoreneszánsz stílusban. Schossberger a kastély megrendelésekor feltehetőleg mintának a hasonlóan polgári sorból származó Rotchild család angliai birtokát ajánlotta. Az építész a kastélyban alkalmazta a kor minden technikai vívmányát (vízvezetékrendszer, angol vécé, központi fűtés, villanyáram, étellift). Az épület impozáns külsőjével jelentős építészeti emléke a historizmus korának. Főépületének hosszúkás alaprajza és a hozzá kapcsolódó pálmaháza egyedi a magyar kastélyépítészetben. A belsőterek groteszk díszítőfestését az Operaház belsőn is dolgozó Scholz Róbert készített, ezért „kis operaháznak” is szokták nevezni egyes termei miatt. A birtokhoz tartozó tájképi parkját korának egyik legnagyobb mestere, Jámbor Vilmos alkotta meg.
A kastélyépület legkülönlegesebb és egyben legromantikusabb része az épülethez kapcsolódó, olasz reneszánsz kápolna formavilágát idéző télikert (pálmaház).
Az ódon hangulatú villa igazi filmbe illő díszletnek is megfelel, forgatott már itt kiváló honi rendezőnk Csupó Gábor vagy olyan hollywoodi híresség is, mint Angelina Jolie.

Mini operaház
A kastély örököse a II. világháború idején disszidálni kényszerült, így az épületben előbb orosz katonai szállást és kórházat rendeztek be, majd ezután a helyi iskolának adott otthont. Napjainkban a műemlék egy része és parkja nyitva áll a látogató közönség előtt, termeibe időszakos kiállítások tekinthetőek meg.
Manapság még felröppenek olyan hírek, hogy szállodaként lehetne működtetni. Véleményem szerint inkább egy állagmegóvó felújítás után maradjon meg maga pompájában ez mesebeli palotánk.

Túra: Várak és vulkánok a Karancs-Medves vidékén (2014)

Karancs-Medvesi Túra:

(Várak és vulkánok a Karancs-Medves vidékén jelvényszerző túramozgalom)

Medves panzió (P+) – Salgóbánya – Dornyai turistaház (P) – Somoskő, vár (Z) – Krudy-forrás – Macskakői bánya (P) – Bukovinka – Mizsere-árok – Kis-Karancs (S-) – Somoskőújfalu, áll.

(Táv: 22 km és 600 m szintemelkedés)

Másnapra már egy hosszabb szakasz következett, hiszen a túramozgalom teljesítése a legfőbb célunk volt.

Pöcsös fa
Salgóbányát az ereszvényi tanösvényen öten hagytuk el és Somoskő váráig ezen a lankás hegyi úton közlekedtünk, amelyet egykoron Petőfi Sándor is taposott már. A romos Dornyai turistaház után több forrás mellet is elhaladt az utunk, többször feltűnt a látómezőnkben a határ menti vár. Mindig elcsodálkozom, ha tornapályát látok az erdőben, vajon hasznát veszi ennek valaki?! A kis tavacska partján álló csárda jelzi, hogy az Eresztvény nevezetű egykori bányaközpontban járunk.
Rejtőzködés
Itt végül is nagyobb volt a zsongás (mondjuk egy 4 fős család), több ismertető tábla és egy korszerű játszótér is várja a pihenőben a kirándulókat. Innen tovább már a Petőfi-útra keresztelt piroson lépdeltünk a település felé. A híres költőnkről elnevezett forrás mellet egy kicsit megpihentük, jókat kortyoltunk, de nem a forrásból. A falun átjutva a várhoz érve apró ajándék kirakodás és egy tábla várt, amely arról tájékoztatott bennünket, hogy ez már a Szlovákia területe. Felsétáltunk tehát a várba, hogy szemügyre vegyük milyen az, ha a mi történelmi értékünk más ország tulajdonába kerül. Talán a vár romantikus hangulata megmaradt azáltal, hogy nem sok épület rész pótlás történt az elmúlt évek során. A bazaltorgonához már a kiegészült csapattal érkeztünk, itt sikerült egy olyan képet készítenünk ahol eddigi legnagyobb számban látható a kis csapatunk, összesen kilenc természetjáró állt modellt. 
Eresztvény
A határt átlépvén a zöld-sávon folytattuk tovább a környékbeli tűzhányók kutatását. A határon túlnyúlóan folytatódott a geológia tanséta, előbb a vártövében található kőtengerben gyönyörködtünk, majd pedig a völgyhöz tartozó tanösvény háromnyelvű tábláiban. A Bukovinka-patak völgyében sétálva sokszor megálltunk csodálkozni, hogy mennyire tiszták az itteni vizek, és még ha a jelzés hiányos is egy kicsit, milyen jól járhatóak az ösvények. A szlovákiai parkolóban kértünk egy kis segítséget a bánya megkereséséhez, miután sikerült vele lekommunikálni, hogy van jegyünk, az őr szívélyesen megmutatta a helyes irányt. 
Bukovinka-patak
Az utasítást követve egy jelzés nélküli úton hamar felértünk a bányához és jól körbe sétáltunk a felhagyott fejtést. Megtalálva a kiszögelési pontot, hihetetlen panorámával szembesültünk. A két vár, ahogy a látóhatár felé tornyosult teljes pompájában, összhangban volt a természettel mennyei látványban részesíttetett. Itt találkoztunk egy kisebb csoport túra társsal, aki útbaigazítottak bennünket, mi még maradtuk gyönyörködve a tanösvény tábláinak sokszínűségében. Majd Sátorosbánya felé vettük az irányt, az apró falucska főutcáját és gyönyörű tavát átszelve a vasútállomásán megpihentünk és ettünk néhány falatot. 
Az utolsó eligazítás
A szünet után már a Karancs-hegységben kalandoztunk, itt figyeltünk fel a kecses muflon párra, akik jöttünkre riadtan tűntek el a sűrű árnyasban. Na, ez is megvolt, már csak a maci hiányzik gondoltam magamban, Sanyi kollégánk meg nagy elfoglaltságágában lemaradt a látványáról. Néhány kanyarral később a Karancs-nyergi pihenő után disszidáltunk vissza hazánkba. A srácok még megmászták a csúcsot a kódért, mi Judittal inkább lefelé vettük az irányt és a sárga jelzésen. Lassan leereszkedtünk a nógrádi túránk utolsó kis falujába, Somoskőújfaluba.
Kilátás a Karancsról

 Lefelé menet még kirajzolódott a lemenő napfényében a Salgó vár sziluettje, így búcsúzott tőlünk a vidék.
A túra igazoló füzete.
2014.10.25

Karancs (2014)


Hazánk egyik legkisebb hegysége a Karancs-hegység, amely a szlovák-magyar határon található.

Legmagasabb a csúcsa a Karancs a maga 729 méterrel magasodik Salgótarján és környéke fölé.

1989-ben ide építette az akkori Ipoly-Karancs-Medves Parkerdő Kht. kilátóját, hogy az ország egyik legszebb panorámáját mindenki megcsodálhassa.

Lila tölcsérpereszke (Lepista nuda)

„A lila tölcsérpereszke (Lepista nuda) ehető gombafaj, kalapja fiatalon kékeslila és domború, az idősebb gombáé egy kissé ellapul és a színe barnás-lila lesz. A kalap átmérője akár 8–15 cm is lehet. A tönkkel alig érintkező, a tönk felé felkanyarodó lemezei is lilák, majd megsárgulnak és könnyen leválaszthatók a kalapról. Vaskos, szálasan lila, kemény tönkje, belül is lilás, később sárgásbarna. A tönk alja alul gyakran molyhos-nemezes a gombára tapadó, néha szintén lilás micéliumfonalaktól. Illata erős, fűszeres, jellegzetes „pereszkeillat”.
Ősszel, és még a tél elején is megtalálható mindkét faj az erdők napfényes részein, de kertekben és útszéleken is előfordul. Egész Európában elterjedt gyakori faj. Nyersen nem ehető, sőt így még enyhe mérgezést is okozhat. A lila pereszke piacokon árusítható, vidéki városok piacán gyakori, őszi gomba.
A lilatönkű tölcsérpereszke (Lepista saeva) is ehető gombafaj, melynek húsos kalapja szürkés, szürkésbarna vagy halványan kékes-lila, később sárgásbarna színűvé válik. A két gombafaj egymással is, de más mérgező fajokkal, elsősorban a lilás színű pókhálósgombákkal és más tölcsérgombafajokkal is könnyen összetéveszthető.” (wikipedia.hu)

Kis-Karancs (2014)

 A Karancs-hegy fővonulata a szlovák-magyar határon található. Legmagasabb pontja a Karancs 729 méteres magasságával, amit néha „palóc Olümposznak” is neveznek.


















A sok völggyel szabdalt hegység legszebb részei még a Kis-Karancs és a Karancs-nyereg. Több érdekes apró látványosság rejtőzik ezen a területen, ilyen például a Margit-kápolna, amely jeles búcsújáró hely.
A Kis-Karancs 660 méteres csúcsától 100 méterre található egy felhagyott kőbánya.

Sátorosbánya (Šiatorská Bukovinka)

Látkép a Macskalyuk bányából
"A mai falu két korábbi település, Sátoros és Bükkrét egyesüléséből keletkezett. Sátoros a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy a már a középkorban is itt átmenő kereskedelmi úton közlekedő vásárba igyekvők a Belina patak mellett itt pihentek meg és vertek sátrat. Az úti táborozóhelyből fejlődött ki a település, mely a 18. században már Sátoros néven szerepel. Birtokosai a 19. század első felében a Máriássyak, majd részben az Orosziak, részben a Vécseyek voltak. 


Fejlődése akkor indult meg, amikor 1866-ban Winter Sámuel ezen a helyen kőbányát nyitott és a bánya műveléséhez Tirolból hozott munkásokat. A 20. század elején tulajdonosa Benyovits Lajos volt.
A település másik része Bükkrét a 19. század elején alakult ki Somoskőújfalu határában. Birtokosai Somoskő várának urai, majd a Radvánszky, a Stahremberg és Sztojkovics családok. A 19. század végén Krepuska Géza lett a tulajdonosa. Lakói földműveléssel és favágással foglalkoztak. A hozzá tartozó Alsó- és Felsőmedvest a 19. század elején favágók alapították, Macskaluk pedig bányásztelepülésként keletkezett, ahol a kőbánya munkásai laktak. A Losonc-Fülek-Somoskőújfalu vasútvonal megépülése és 1871-ben történt átadása ugyancsak elősítette a település fejlődését.

A trianoni békeszerződésig területe Nógrád vármegye Füleki járásához tartozott. Ezután az új csehszlovák állam része lett, de 1938 és 1944között az első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz. 1956-ban kultúrház épült, majd egy évvel később megalakult a termelőszövetkezet. 1959-ben az addig Ragyolchoz tartozó település önálló lett." (wikipedia.hu)

Jazero
Nevezetességek, látnivalók:

Két torony (2014)


Császárgalóca (Amanita caesarea)

„A császárgomba (Amanita caesarea) a kalaposgombák rendjén belül a galócafélék családjába tartozó Amanita nemzetség egyik ehető, Európa déli felében (így Magyarországon is) elterjedt gombája.
A kalap 6-20 cm átmérőjű; fiatalon félgömb alakú, majd ellaposodik; színe élénk narancssárga, narancsvörös; fénylő, sima, a kalapbőrön ritkán fehéres, nagyobb burokmaradványok maradnak vissza; széle bordázott. A lemezek sűrűn, szabadon állnak, szélesek; színük halvány, majd élénk aranysárgák; élük finoman csipkézett. A tönk valamivel kisebb, mint a kalap átmérje; 1-2 vastag; hengeres; citromsárga, aranysárga; gallérja fejlett, szintén sárga, bocskora fejlett, fehér, zsákszerű. Húsa puha, sárgásfehér, a kalapbőre alatt narancsszínű, szagtalan, jóízű. Savanyú talajú lomberdőkben terem. Jelenleg (még) árusítható. 
Kitűnő étkezési gomba. Az ételt szép sárgára színezi. Különösen nyersen, salátának jó. Egyébként csak óvatos és rövid hőkezelést bír el, különben jellegzetes finom aromáját elveszti. 
Nálunk igen ritka, kíméletre vagy teljes védelemre szorul, így kérdéses, hogy szabad-e egyáltalán ennek gyűjtéséről és étkezési felhasználásáról szólni. Úgy gondoljuk, hogy a gombavédelem pozícióit nem rontjuk azzal, ha e gomba gyűjtésére és felhasználására vonatkozó tanácsokat adunk, mert a természetbarát gombászok bizonyára élnek a szükséges önkorlátozással e gombát illetően, másrészt a jogi szabályozást, a gyűjtési korlátozásokat, tilalmakat pedig mindenkinek be kell tartani. Mivel a császárgomba fogyasztásának két ezeréves hagyománya van, a receptek akkor is értékesek, megőrzendők, ha azokat ételkészítésre már nem használjuk fel.” ( netgombasz.hu)

Macskalyuk-bánya (2014)

 A Somoskőhöz tartozó, de már Szlovák területen lévő macskakő bányát Sátorosbányátról a piros jelzésen lehet megközelíteni.

A Macskalyuk kőfejtőt 1880-ban kezdte meg működését és fénykorában 1500 embert is foglalkoztatott. A bányából a híres macskaköveket kisvasúton szállították Magyarországra, innen pedig tovább több európai államba. A világháborúkat követően enyhe hanyatlása állt be a termelésben, de Trianon után is megmaradt a magyarok bányászati joga a terület felett.

A kőfejtő körül járja egy tanösvény, amely 2,5 km hosszú, államosain keresztül a környék természeti értékeken kívül bemutatja a bazalt kitermelésének és hasznosításának történetét. 

Krúdy-forrás (2014)

A Somoskőt Sátorosbányával összekötő zöld jelzés mentén található a jó vizű Krudy-forrás két mesterséges tavacska szomszédságában. A vízkilépést a vár felújítását irányító dr. Krúdy Gábor régészről nevezték el.

Bukovinka tanösvény (2014)

Az 1954-ben védett területnek nyilvánított Somoskői Nemzeti Természeti Rezervátumhoz a váron és a bazaltorgonán kívül még tartozik egy 1,6 kilométeres 8 állomásos tanösvény is.
A sétaút a terület vulkanikus eredetű domborzatának, jellegzetes állat- és növényvilágát és kultúrtörténeti emlékeit mutatja be. 2000 óta a területet védelmi munkálatait a határon túli együtt működés szimbolizáló Novohrad–Nógrád Geopark végzi. 

Sátormegi-patak (Bukovinkai-patak) (2014)

A Sátormegi-patak vagy más néven Bukovinka-patak a Medves-fennsík azon a területen csordogál, ami a két ország (Magyar és Szlovákia) határát is jelenti. A patak víz több helyen mesterséges tavacskába gyűlik ezért is az év minden időszakában pompás látványt nyújt.
A partján található még egy 1,5 km hosszú tanösvény is, amelyet a határon túli együtt működés hozott létre.

Somoskő

Kilátás a várból
„A település nevét 1341-ben, a falu határjárásakor említette először egy oklevél. A felett magasodó 526 méter magas hegyen, már Szlovákia területén lévő várát a Kacsics nemzetség Illés ágának tagjai építették a 13. század második felében. Mivel az Árpád-ház kihalása után a család tagjai Csák Mátét támogatták Károly Róbert király ellen, ezért a király Csák Máté halálát követően birtokaikat elkobozta és Szécsényi Tamás ispánnak adta. A Szécsényi család 1460-ig birtokolta a várat. Ezután a Losonczyaké lett. 


Az 1560-as években az akkor már törökök által elfoglalt várak gyűrűjével teljesen körbevett várban lakott Losonczy Anna, akihez Balassi Bálint számos alkalommal jött látogatóba, és akihez Júlia dalait címezte. 1576-ban a törökök váratlan rajtaütéssel elfoglalták a várat. 1593-ban Prépostváry Bálint vezetésével foglalták vissza a magyarok, köztük volt Balassi Bálint is.
A 17. században házasság útján a Forgách család birtokába került a vár. Falait a Rákóczi-szabadságharc végén királyi parancsra rongálták meg.
1910-ben a falunak 499 magyar anyanyelvű lakosa volt. A trianoni békeszerződés 1920-ban a települést Somoskőújfaluval együtt az újonnan létrejött csehszlovák államnak juttatta. De a Somoskőújfaluban birtokos Dr. Krepuska Géza gégészprofesszor és lokálpatrióta társai elérték (egy francia antanttiszt életmentő műtétéért cserébe), hogy a Nagykövetek Tanácsa 1923.április 23-án Magyarországnak ítélje Somoskőújfalut, Somoskőt a bazaltbányával egyetemben (de a vár nélkül) és a Medves-fennsík egy részét. A terület 1924. február 15-én tért vissza Magyarországhoz.” (wikipedia.hu)
A tizenhárom aradi vértanú

Nevezetességek, látnivalók:
Vadaspark
Kőpark

Bazaltorgona (2014)




A somoskői vár északi felén látható az igen híres bazaltzuhatag. Az egykoron a hegy gyomrából kiömlő bazalt öt-és hatszögletű karcsú oszlopokban szilárdult meg. A világon mindössze négy helyen található ebből a különleges geológiai képződményből.




Somoskői vár (2014)

A Karancs-Medves-vidék legszebben egyben maradt vára Somoskő fölött magasodó vulkáni kúp tetején található.

A vártörténete onnan kezdődik, amikor is a Kacsics nemzetség a 13. század második felében megépítette a vár egykori magját. Az anarchikus belháború idején előbb Csák Máté birtokolta, majd legyőzése után Anjou Károly tovább adta a Szécsényieknek, akinek egy bő évszázadig a tulajdonába is maradt. A török támadás viharát jól bírta az erőd, Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott, de végül csak kitűzték a lófarkas zászlót. Az ezt követő időkben tovább romlott a vár állapota, végül 1682-ben portyázó lovasok felgyújtották a birtokot.

A magyar határon Szlovákia területén helyezkedik el a  vár, de uniós tagságunk óta már könnyűszerrel megközelíthető.

grafika: magyar-varak.hu



Petőfi Sándor Útirajzok című művében így emlékezik:

„Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.


Petőfi-kunyhó (2014)













A Somoskői vár alatt található a Petőfi-kunyhó, amely Petőfi Sándor 1845. június 12-i látogatásának állít emléket egy apró kiállítással.

Petőfi-forrás (2014)

Az Eresztvény és Somoskő közötti haladó egykori vasúti pálya nyomvonalát nagy költőnk is bejárta, ezért őróla Petőfi sétánynak nevezték el. Ezen az úton található a szinté Petőfi nevét viselő forrás, amely kedvelt pihenő- és kirándulóhely. Itt látható egy derékban eltört és így is tovább élő hatalmas fűzfa és költőről megemlékező tájékoztató tábla.


Eresztvény (2014)

Az 1800-as évektől kezdve kőbányászat központja a Somoskőújfalu és Salgóbánya között található Eresztvény lett, egészen az acélgyár hazai hanyatlásáig.

2000-es évektől a városüzemeltetés ide álmodta meg a Medves-fennsík turizmusát fellendítő kiránduló központot. Amely a régi tornapálya felújításából és egy új interaktív tanösvény hálózatból kialakításából állt. Az újonnan létesült ismeretterjesztő tanösvény a környék természeti és történelmi értékeit mutatja be. Ezenkívül esőbeálló, játszótér, kerékpártároló, tűzrakóhely és esztétikai szempontból értékes állat szobrok kerültek a terület leglátogatottabb részeire.

Bodzfás-kút (2014)

A Medves-fennsík peremén több bővizű forrás található, ezek közül az egyik a Dornay turistaház mellet felszínre törő Bodzfás forrás. A jó vizű kút mellett szalonnasütő helyek és padok, asztalok találhatóak, viszont egykori turistaszállás jelenleg zárva van, talán a közeljövőben felújításra kerülhet.

Túra: Várak és vulkánok a Karancs-Medves vidékén (2014)

Karancs-Medvesi Túra:

(Várak és vulkánok a Karancs-Medves vidékén jelvényszerző túramozgalom)

Medves panzió (P+) - Salgóbánya (PL) - Salgó-vár - Boszorkánykő - Művész-telep (P∆) – Pécs-kő (S∆) – Szilvás – Salgótarján (Z) – Baglyas-kő várrom – Salgótarján

(Táv: 16km és 400 m szintemelkedés)

Az idei őszi túránk választása a Vulkánok és várak vidékére, az az a Karancs-hegységre és Medves-fennsíkra esett. Odautazásunk első napjának délutánján a borús idő ellenére sikerült megtekintenünk az Ipolytarnóc Európa díjas ősmaradványokat egy kellemes séta keretein belül az amúgy is mesés Borókás-árokban. Másnapra viszont a teljesítendő út kisebbik felét terveztük, így nem volt más hátra, mint a Salgótarjáni cél.
Sok hegymászó
A szállásunkat elhagyva rögtön a piros keresztre léptünk és hűen követve a vezetést letértünk a templom előtti kis utcába, majd a parkon keresztül jutottunk a központba. Innen már jól látszódott a környék leghíresebb vára, a magányos hegytetején álló Salgó. Enyhén lankás hegyi úton kapaszkodtunk fel a hegy romára, itt kapcsolódtunk bele a vár környékét bemutató interaktív tanösvénybe. A mókus szobornál mindenki szusszant egy kicsit majd tovább kapaszkodtunk a romokhoz. Felérve a Medves legszebb panorámája fogadott bennünket, a felhőktől kékesszürke ég alatt a Salgótarján panel rengetege, a fennsík kőbányái és a jól rejtőzködő Somoskői vár elevenedett meg szemünk előtt.
Útonállók
A következő érintési pont is a látószögünkbe került, maradva a jelzésen folytattuk az utunkat a Boszorkány-kőhöz. A sziklához érve bebizonyosodott, amit már a kilátóból gyanítottunk, a mai nap legnagyobb akadálya az itt kényelmesen legelésző birkanyáj és az ürüléke lesz.  De egy kis fekália sem riasztott attól vissza, hogy meglátogassuk az ország talán legszebb vulkáni kőzet kiömlését. Innentől Marcsi nélkül folytattuk tovább a Salgótarján környéki barangolásunkat, a következő jelzésváltásunk már a város határában lévő beszédes nevű művésztelepen volt. A szemerkélő eső már a Pécs-kő alján ért bennünket. Zsolti a csajokkal és csaptunk legifjabb tagjával már inkább a biztosnak tűnő település felé vette az irányt, míg mi a fiúk feltrappoltunk a csúcsra. A szeles és nedves időjárás ellenére kellemes volt megpihenni szinte már a városból kinövő szírt tetején.
Salgók
Következhetett a túra legkellemesebb része a Salgótarjáni pecsételő hely keresése, amely ugyebár kötelezően kocsmalátogatással jár. A Dolinka játszótér és kiránduló központ érintésével már az acél város központjába értünk, és megtaláltuk elvesztenek hitt társainkat. Melegedés után mi mégis felkerekedtünk, mert még a zöld jelzésen akadt némi tenni valónk. Baglyaskő vára a település házai között fekszik, de egy látogatóközpont őrzi a természetvédelmi terület érintetlenségét és foglakozik a nemzeti park hírnevének öregbítésével.  Körüljártuk a várból megmaradt sziklákat és megtekintettük az ideiglenes állatmenhelyet, ahol mókus, egerészölyv és sólyom lakott ottjártunkkor.
Egerészölyv
Az első komolyabb gyaloglónap során szinte a telje csapat lesétál egy 15 kilométeres távot, amely során megtekintettük a Medves leghíresebb vulkán maradványait. Kicsit átázva és átfázva, de élményekkel telten buszoztunk vissza salgóbányai szállásunkra.
A túra igazoló füzete.

2014.10.24

Baglyaskő-vár és Látogatóközpont (2014)

A vár csonka kúpja
A Baglyaskői vár és Látogatóközpont Salgótarján belterületén a városközponttól nyugatra, mintegy 10 percnyi sétára található.
A völgykatlanban látható kettős vulkáni kúp érdekes látványt nyújt a kertvárosi idill között. Ezért is döntöttek 1975-ben védetté nyilvánításáról, nem oly rég pedig a Nemzeti Park Igazgatósága geológiai bemutatóhelyet hozott létre a területet lezárása miatt. A látványos  bazalt formáció a harmadkor végén keletkezett, a kimosódott a lazább kőzet felhalmozódásával.

grafika:baglyasalja.hu


A vár történeleméről csak annyi maradt fent, hogy valószínűsíthetően a Kacsics nemzetség emeltette a 13. század közepén. Az erődítmény fontos útellenőrző pont volt, míg nem a rozgonyi csata után Baglyaskő várát I. Károly leromboltatta. 1800-as évek végéig még látszott boltíves kapuja, de ez után elbontották és a környező épületek építésénél használták fel.












A fogadó épület belsőtérben a Novohrad-Nógrád Geopark természeti és kultúrtörténeti értékeit bemutató kiállítása tekinthető meg.

Kálvária (2014)


A városképi szempontból is fontos salgótarjáni kálvária a Szent Imre hegyen található.

Ez a műemlék együttest a "trianoni magyar kálvária" emlékére építették 1930-ban a város módosabb polgárai.

A kálváriához nem kevesebb, mint 176 fokból álló lépcsősor vezet fel, ebben is rejlik a vallási hely különlegessége. 

Evangélikus templom (2014)


Az evangélisták 19. századi egyhajós templomát igen nehéz megközelíteni, hiszen a temetővel szembeni egy hegytetőn áll. Ahhoz, hogy az 1882-ben épült neoromán stílusú templom  megcsodáljuk, 63 lépcsőfokot kell megmásznunk. 

Szent József ferences templom (2014)


A Salgótarjánba betelepült szerzetesek templomukat Szontagh Pál tervei alapján modern stílusban emelték az Acélgyári település részen. Az 1936-os felszentelésekor a munkás Szent József titulust kapta a robusztus építmény. A rend feloszlatása után iskolaként működöt tovább a rendház épülete. Az templom belső terei jóval színesebbek, mint azt a külső kinézet alapján gondolnánk. 

Erezetek (2014)


Dolinka (2014)

A Salgótarjáni acélgyár településrészétől keletre terül el az erdő borította, egykor felkapott kirándulóhely, a ma is varázslatos Dolinka. Története a régmúltba nyúlik vissza, egészen az itteni gyár fellendüléséig, amikor a dolgos kezek szabadidejükben építgették és szépítgették a ligetet. Ezekbe az időkbe kerültek az asztalok, padok és egy komplett játszótér a szabadidőparkba, sőt a hatvanas évek közepétől madárházzal is bővítették a  létesítményt. Jó évtized múltán az anyagi és fizikai támogatások elapadtak és a park pusztulni kezdett. 

Salgótarján

Kilátás a Salgóról
„Salgótarján Nógrád megyénk székhelye, mely Észak-Magyarországon a szlovák határ közelében helyezkedik el. A város hazánk egyik legalacsonyabb lakosú megyeszékhelye, 2010-ben kicsit több 37 ezren lakták. Budapesttől 110 kilométerre fekszik és legegyszerűbben az M3-as autópályán, majd a 21-es főúton érdemes megközelíteni. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően, olyan természeti értékek fogják körbe a város, mint a Cserhát, a Karancs-Medves hegységek, és a Tarján-patak is szépen végig kíséri az embert a város utcáin. 

A település története a honfoglalás idejéig vezethető vissza, ám ezekről az időkről igen kevés az ismereti anyag. A települést a 10. században a Tarján törzs lakta majd a 13. században felépült Salgó vára, ezekből forrt össze a Salgótarján elnevezés. A várostörténet a 19. századtól kezd érdekessé válni, ekkor került felszínre a barnakőszén és beindult a bányaipar. A település a bányászatnak és a sok betelepült üzemnek köszönhetően szépen megindult a fejlődés útján. 1867-ben még a vasút is elérte a települést és összekötötte a fővárossal.
Salgótarján 1950-ben vált megyeszékhellyé, Balassagyarmat háttérbe szorításával. Jelentős iparvárossá fejlődött, és a 60-as 70-es években néhány környező település csatolásával területileg is kibővült. De a szén elfogyott, így a bánya bezárt. Ennek tetejébe még a rendszerváltás is bezárásra ítélte a város néhány üzemét.
Napjainkra a város elszegényedett, igen nagy arányú a munkanélküliség. A csökkenő lakosság számára a 2000-ben felépült ipari park biztosít munkalehetőséget. 2009-ben beindult egy városfejlesztő program, amely egy 20 éves projekttel igyekszik élhetőbbé tenni Salgótarjánt.
Igyekeznek a várost, a vidéket a turistákkal is megkedveltetni, hiszen a természeti értékei, a növény- és állatvilága nagy kincs. A kulturális életet évről-évre megrendezésre kerülő fesztiválokkal próbálják színesíteni, ilyen a Nemzetközi Dixieland Fesztivál, a Nógrádi Folklór Fesztivál, a Bányarém Fesztivál vagy az autósportot öregbítő Salgó Rallye.” (salgotarjan.varosom.hu)

Kilátás a Pécs-kőről
Nevezetességek, látnivalók:
Bányamúzeum
Nógrádi Történeti Múzeum
Karancs kilátó
Tó-strandi víztározó
Csillagászati obszervatórium
Kisboldogasszony templom 
Református templom