Túra: Szélmalom 50 (2015)

Alföldi Teljesítménytúra(Kerékpáros):

Kiskundorozsma - Zsombó - Forráskút - Üllés - Rúzsai út, Ruki II. iskola - Zákányi iskola, Zákányszék - Domaszéki Zöldfási Templom - Kiskundorozsmai vágóhíd - Sziksósfürdõ – Kiskundorozsma

(Táv: 55 km)

Ezen a szép szombat reggelen a bemelegítő tekerés után Gábor és Rózsa kiskundorozsmai otthonában gyűltünk össze, hogy mielőtt nekivágunk a helyi kerékpáros teljesítménytúrának, előtte még egy kellemes kávé mellett hangolódjunk a rendezvényre. Innen csak alig egy utcányira található általános iskola udvarában estünk át a szokásos rajt-procedúrán. Itt végre Judit is eldöntötte, hogy mégis csak velünk tart az 50-es távon, és nem a legkisebb kiírást választja. Ezt követően „lóra” szálltunk, és kiérve a községből, beálltunk a 22-27 km/h között ingadozó tempóra. Így suhantunk egészen Forráskútig. A homokháti apró faluban Bíbic Orsi várt bennünket, pecsételés és némi csevej után búcsút is intettünk a túrakör-vezetőnek.
Erdei tekerés
A következő település a sorban Üllés volt, ahol nem kellet megállnunk igazolásért, így monoton tekeréssel haladtunk a következő pont felé. A Rúzsára vezető úton található egykori tanyasi iskolánál a második pecsétünket is megkaptuk füzeteinkbe. Az ezt követő szakaszon azonban egy egészen rövid ideig letértünk a biztonságot nyújtó aszfaltról, hogy belekóstoljunk milyen is a tekerés a kiskunsági dűlőutak homokjában. Az utolsó falu, amely ezen a napon utunkba esett Zákányszék volt, ahol a műemléktemplom árnyékában rostokoló szervezők egy Balaton szelettel vártak bennünket, és a lóhalálában vágtató százas sprintereket.
Szlalom Dorozsma határában
Tovább indulva a zöldfási úton haladtunk, ahol több Domaszékhez tartozó impozáns birtok mellet haladtunk el. A község külterületén álló Katolikus Ifjúsági Központ mellett adták a nyomdászok az utolsó löketet a befejező szakaszra. A végső etapunkban az autópálya melletti homokos és kavicsos részen szlalomoztunk Kiskundorozsmáig. A meleg és kátyús út miatt talán ez volt megmérettetésünk legnehezebb része. Végül kicsivel több, mint 3 óra alatt végeztük ki az 50 kilométeres távot, majd átvettük jutalmainkat, és elfogyasztottuk a jól eső, megérdemelt gulyásunkat. Még egy kávé és fagyi belefért Gáborék kertjében, azután búcsút vettünk az egykor szélmalmairól híres településtől, és visszakarikáztunk Szegedre.

Célegyenes
Végső soron az útvonal nevéhez méltatlanul semmilyen szélmalmot nem érintet, sőt látnivalókban sem volt gazdag, de mégis jól szervezett túrát és korrekt ellátást biztosítottak a szervezők.
2015.06.27

Páduai Szent Antal templom (2015)


A mai Üllés egykori magjában, a tanyavilágban 1899-1900 között kis kápolnát építettek Szent Antal tiszteletére. Az 1900-as évek elején a kápolna mellé kis harangozóház épült, majd 1999-ben egy teljesen új templomot húztak fel a régi helyére.

Túra: Zarándoklat a Pusztaszeri Templomért (2015)

Alföldi Túra:

(Zarándoklat a Pusztaszeri Templomért)

Pusztaszer, Pálya söröző - Lehegő-düllő - Péteri-tó - Petőfiszállás (P+) - Szentkút - Csengele - Csengele, vasútállomás (P-) - Kisteleki-erdő - Pusztaszeri bekötő út - Pusztaszer, Pálya söröző

(Táv: 43 km)

Szombat reggel, a péntek éjjeli késői lefekvés, és a korai felkelés együttes hatásaként mindannyian kissé álmosan érkeztünk a túra gyülekezőhelyére. Ide úton azt találgattuk, hány ember érdeklődését kelthette fel a rendezvényünk? Lesz-e valaki, aki velünk tart az úton?
Szerencsére a korai indulás, és a csípős reggel ellenére néhány elszánt „zarándok” már várt ránk a Pálya Söröző mellett. A helybélieken kívül a megye több településéről (Kistelek, Kiskundorozsma) is érkeztek túratársak. Miután magunkra öltöttük Pusztaszer község címeres pólóit, Máté Gábor polgármester úr biztató szavai mellett, fél hét körül útnak indult a 8 fős csapat Petőfiszállás irányába.
Zarándok az úton
A következő „néhány” kilométer nagyon jó hangulatban telt, köszönhetően a kiváló társaságnak, az előre bekészített rose-fröccsnek, illetve az elindulás után a Kőbarlangban elfogyasztott „hangulatfokozóknak”. Két órányi gyaloglás után kereszteztük a Dong-ér-csatornát, és néhány perc múlva már meg is érkeztünk a pedánsan rendben tartott Kiss-tanyára; ahol a házigazda, Kiss Sándor hideg ásványvízzel és frissen sült, ízletes kenyérlángossal vendégelte meg kis csapatunkat. Amíg mi jóízűen falatozgattunk, a kemencéből egymás után kerültek elő a forró, illatos lángosok, vélhetően az utánunk érkező lovasok legnagyobb örömére. Jó félórás ejtőzés után búcsút intettünk vendéglátóinknak, és folytattuk utunkat Pálosszentkút felé.
Népi reggeli
Néhány száz méter séta után a pálmonostorai bekötőúttól nem messze „átkeltünk” az 5-ös főúton. A hátralévő néhány kilométer túlnyomó része a Péteri-tavat övező vadregényes őserdő tiszteletet parancsoló faóriásai között sétálva telt. Innen már egyre inkább mellőztük a térkép használatát, a jó irány megtalálásában az ösztöneinkre hagyatkoztunk. A megérzéseink jónak bizonyultak, hisz háromnegyed tizenegykor már Petőfiszálláson tapostuk az aszfaltot. Mivel még se lónak, se szekérnek nyomát nem találtuk, tettünk egy rövid kitérőt a település ivójához. A frissítően hűs italok elfogyasztása, és a készletek feltöltése után jókedvűen folytattuk utunkat túránk célja felé. A déli harangszó felcsendülésével szinte egy időben három-négyszáz méternyire magunk előtt megpillantottuk a Szűz Mária Születése templomot. Hamarosan a lovas zarándokok hangos üdvözlésének és tapsainak kíséretében érkeztünk meg rendházhoz, és kortyoltunk nagyot a szent kút vizéből.
Kéz szentelés
Ezután következett a „szabadon választott program”. Ki-ki vallásának és világnézetének megfelelően adhatott hálát az Úrnak a templomban, vagy éppenséggel az ebédre felszolgált marhapörkölt készítőinek a bográcsok mellett. Rózsa és Hörbi kihasználva az alkalmat, hobbijuknak áldozva felkutatták a közelben elrejtett geoládát, ami Hörbi szerint már „döglött” (???) volt.
Az ismerősök és barátok között beszélgetve gyorsan eltelt az itt tartózkodásra szánt idő. Lassan elérkezett a visszaindulás ideje. Az előre megbeszéltek szerint 14 óra körül elkezdtek gyülekezni azok a zarándokok, akik gyalogosan vállalták a visszautat is. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre szinte a teljes csapat felsorakozott az induláshoz. Az összegyűltek előtt a polgármester úr megköszönte, hogy részvételünkkel és sétánkkal színesítettük a rendezvény programját, és jó utat kívánva utunkra bocsátotta 7 fős zarándokcsapatunkat.
Haladtok?
Azért, hogy a túra a lehető legkevésbé legyen unalmas visszafelé egy másik útvonalon, Csengelén keresztül haladtunk Pusztaszer felé. Köszönhetően a délutáni erős napsütésnek, és a Kiskunság gyakran bokáig érő homokjának Csengelére már alaposan leizzadva, kissé fáradtan, de még mindig kitűnő hangulatban érkeztünk. A falu főterén nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, hogy „meggyötört” tagjainkat megmártóztassuk a szökőkút hűsen frissítő vizében. Ez úton is szeretnék érte elnézést kérni minden csengelei lakostól, de már nagy szükségünk volt rá! Néhány perces pancsolás után továbbindultunk, de csak azért, hogy pár száz méter megtétele után a Vénusz presszónál gondoskodjunk szervezetünk belső hidratálásáról is. Sajnos Gábor barátunk lábára a fürdő sem volt regeneráló hatással, ezért a túrát legnagyobb sajnálatára itt befejezni kényszerült. Ennek ellenére le a kalappal előtte, hisz aznap addigi leghosszabb sétáján volt túl!
Késő délután az állomásnál
A csengelei vasútállomást elhagyva egyre inkább szembesültünk a tavaszi vihar következményeivel. Szomorúan, gondolatainkba mélyedve néztük a derékba tört hatalmas fákat, és a több száz négyzetméteren teljesen letarolt erdőket. Szerencsére a természet csodákra képes; igaz sok-sok év elteltével, de az erdő ismét régi pompájában fog tündökölni.
A pusztaszeri bekötőúthoz közeledve a csapat egyre szótlanabbul, és egyre fáradtabban rótta a még hátra lévő néhány kilométert. Többünknél a gyaloglás kellemes érzését lassan kezdte felváltani a lábakban érzett fájdalom; ezzel is mindinkább hasonlóvá válva a valódi zarándokokhoz. Hiszen a zarándoklatok célja a hosszú út során átélt fájdalom által hozott áldozat, illetve az ez által elért lelki béke. A bekötőút aszfaltjánál összeszorítottuk fogainkat, és még egy utolsó lendületet vettünk, hogy a 41 kilométeres út végén este 9 órára megérkezzünk túránk céljába.
Célegyenesben
Szeretnénk megköszönni minden túratársunknak, hogy megtisztelt bizalmával, és részt vett a zarándoklatunkon!
Minden elismerésünk a túrázóké, akik becsülettel legyalogolták ezt a rövidnek semmiképpen nem nevezhető zarándokutat!
Itiner: itt!
2015.06.20
Rácz Sándor barátom beszámolója

2015-ös csoportkép
2016-os csoportkép

Csengele

A vasútállomás fogadó épülete
"Területe évszázadokig lakatlan puszta volt, Szeged város legeltető helyeként. Bár bronzkori megtelepedés nyomai kerültek elő a kelőpataki részen, a Bogár-tanya melletti templomromnál kun temetőt tártak fel, a nagyarányú megtelepedés a 19. század második felében kezdődött. Szeged város az addig közlegelőként használt pusztát 1852-ben parcellákra osztotta fel és azokat 10, majd később 25, 30 évre bérbe adta. A bérleti rendszer az 1945-ös földosztásig fennállott. 

Az 1930-as években kezdtek komolyan foglalkozni egy majdani település kiépítésével. Lehetőségként a MÁV állomás környéke és a Kővágó-kanyarként ismert terület jött számba elsősorban a közlekedés, illetve másodsorban a sűrűn lakott területek miatt. Végül a belső-csengelei iskola körül kezdett kiépülni a falu. Az embereket vonzotta az iskola, az előljáróság, a lelkészség, a bolt, a kocsma, a malom és a posta közelsége.

1950-ben a közigazgatási átszervezés során a hatalmas külterülettel rendelkező Szegedből önálló községként kivált Balástya és Csengele. 1950 január 1-én Csengele önálló község lett” (turizmus.homokhatsag.hu) 


Közpark szökőkúttal


Nevezetességek, látnivalók:

Egyedül a világ ellen (2015)


Szent Imre templom (2015)

Az árpádkori településen 1936-ban egy iskolakápolnába kezdik tartani a helyi katolikus a lelkigyakorlataikat.  Az ezután következő években az imaterem teljesen megszűnik működni, míg nem 2001-ben megépítésre kerül a falu első temploma, amelyet Tar Mihály tervei alapján modernista stílusban építenek meg és Szent Imre tiszteletére szentelnek fel.

Sakktáblalepke (Melanargia galathea)

hím
„Latin neve: Melanargia galathea. A sakktáblalepke elülső szárnya 2,6-3,2 centiméter. Mindkét szárnypár felső oldalán fehér alapon sakktáblaszerűen nagy, szögletes, fekete foltok vannak. A nőstény szárnyainak fonákja a hímmel ellentétben világosabb, sárgás bemosódással. Az elülső szárny szegélyere a tövén felfújt.” (orszagalbum.hu)

nőstény

Petőfiszállás

A Szentkút öröksége

Szent Vendel szobor a falu központjába
"A mai Petőfiszállás község Bács-Kiskun megyében és a Kalocsai egyházmegyében fekszik, közel Kiskunfélegyházához. 
Petőfiszállás - Ferencszállás néven - a XIII. században a Magyarországra beköltöző kunok egyik települése volt a Kiskunság területén. A falunak saját temploma volt. A község békés életét a XVI. században a török hódítás törte meg. A portyázó török-tatár csapatok elől a lakók a nagyobb védelmet biztosító városba, Kecskemétre költöztek. 

A falu határát - több más kun pusztával együtt - Kecskemét városa legelőnek bérelte. A török kiűzése után (1686) a felszabadult Jászkunságot a bécsi udvar a Német Lovagrendnek adta el. Az egykori kiváltságos terület lakói azonban sorsuk rosszabbodásába, abba hogy jobbágysorba kerültek, nem nyugodtak bele. Elérték, hogy a vételárat saját erőből visszafizetve, a szolgaságból megválthatták magukat. Ennek során - a megváltási összeghez való hozzájárulás arányában - a termőföld saját tulajdonukba került. Ez az önmegváltás, a redempció a Jászkunságban felszámolta a jobbágyságot, és létrehozta az árutermelő paraszti birtokokat. Ferencszállás-puszta területét Kiskunfélegyháza váltotta meg, s továbbra is legelőként hasznosította.” (petofiszallas.hu)

A híres forrás

Nevezetességek, látnivalók: