Szent László templom (2015)



Szob római katolikus temploma a település központjában épült 1775–1778 között barokk stílusban.

A város első temploma a Dunához sokkal közelebb épült és rendszeresen elöntötte a folyó, ezért döntöttek az újra építése mellett. A munkálatok befejezte után az új épületet 1779-ben szentelték Szent László tiszteletére. 

Az 1838-as nagy árvíz idején a mai templomot is elérte a folyam, de jelentősebb károk nélkül átvészelte a műemlék épület.

Szob

Szob a Nagy-Galláról
Szob neve szláv eredetű, a Sobek, Sobow név becézett formája. Szob előnyös földrajzi elhelyezkedése miatt az őskor óta lakott település, melyről gazdag régészeti lelet tanúskodik. Őskori balták, pattintott kőeszközök, rézkori sírok és használati tárgyak, római bélyeges téglák kerültek elő az ásatások során. Kiemelkedő leletnek számít a kelta eredetű sírbeli tárgy, a "kantharosz", melyet a Magyar Nemzeti Múzeumban állítottak ki.


I. Valentinus császár idején a rómaiak a limes előretolt bástyájaként őrtornyot építettek ide, amelyet a IV-V. század fordulóján pusztítottak el a barbárok. A hagyomány szerint itt keltek át a Dunán a honfoglaló magyarok.
A település első okleveles említése 1280-ból származik, amelyben Kézai Simon Terra Sob néven ír a faluról. Ebben az időben szobi nemesek birtoka volt, és királyi hajósok laktak itt. 1355-ben Nagy Lajos király Szob, Helemba és Letkés hajósainak vámmentességet adományozott a Dunán. 1371-ben a budaiakat megillető jogokat és kiváltságokat kaptak a szobiak. A középkor virágzó évszázadaiban a nosztrai pálos rend birtoka volt a község, és őket illette meg a szobi vám jövedelme is. II. Lajos király a damásdi várat tartozékaival együtt (Szob, Letkés, Tölgyes és Helemba) elzálogosította. A török uralom idején jelentős mértékben megfogyatkozott Szob lakossága. S ezért a XVIII. században nyitrai szlovákokat telepítettek ide a lakosság kiegészítésére. Ekkorra a hegyek lábainál elhelyezkedő falu már teljesen a Duna mellé települt, s az esztergomi főkáptalan birtokába került.
A XVIII. században telepedett ide a németalföldi eredetű Luczenbacher-család, melynek tagjai jelentős szerepet játszottak a falu fejlődésében. Az ország iparosításában elért kiváló eredményeiért nemességet adományoztak a család kiemelkedő tagjának: Luczenbacher Pálnak 1878-ban. 
E család oldalági szülötte volt Luczenbacher János, aki 1840-től a Magyar Tudományos Akadémi éremgyűjteményének, 1846-től pedig a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának vezetője volt. Számos régészeti kutatás és tudományos értekezés fűződik a nevéhez. Ő tárta fel III. Béla király és felesége sírját Székesfehérvárott. A kor kiemelkedő tudósaként tartották számon. 1848-ban vezetéknevét Érdyre magyarosította. 
Szob az Árpád-kortól a trianoni békéig Hont vármegyéhez tartozott, majd Nógrád megyéhez, 1950-től pedig Pest megyei településként tartják számon.” (dunakanyar.hu)


Kerek-hegy
Nevezetességek, látnivalók:
Szent László Gimnázium
Börzsöny múzeum
Nepomuki Szent János-szobor
Városháza
Szobi szörp

Sukola-kereszt (2015)


A kereszt Szob és Márianosztra közt félúton található a börzsönyi kék jelzésen. 
Az érsekújvári Sukola István és felesége állította 1943-ban emeltette a keresztet a kis rét közepére. Évtizedekkel később vandálok darabokra törték a kő feszületet, de Sukola István lánya és unokáik azonban újra felállíttatták.

Kis kápolna (2015)




A Tompai Mihály utca és 12-es út sarkán piciny kápolna áll. A sárgára meszelt épület romantika stílusjegyeit viseli magán.

Luczenbacher temetőkápolna (2015)


A város központi részén a régitemetőben található a Luczenbacher család díszes sírkápolnája.

A neogótikus stílusú épültetett Gerster és Fesl pesti építészek terve után 1852-ben építette a szobi "halász" Luczenbacher János. A család összes tagjának a hamvait a kápolna alatti sírkamra rejti.

Szörpgyár (2015)


Szobon található az ország leghíresebb üdítőital gyára, a Szobi Szörpgyár. Emellett kis hazánk egyik legnagyobb szörpüzemnek is számít. A környéken termesztett bogyós gyümölcsök feldolgozásából az itteni üzemben készítik a Szobi gyümölcsleveket, szörpöket és palackozzák a Visegrádi ásványvizet is.

Túra: Fekete-völgy és a Koppányok, no meg a Galla (2015)

Börzsönyi Túraajánlat:

Kemence (K) - Kőrózsa panzió - Fekete-völgy - Hamuház - Bányapuszta - Nagybörzsöny - Farkas-völgy - Koppány-nyereg - Nagy-Galla – Ódamásd

(Táv:33 km és 1050 m szintemelkedés)

Másnap reggel miután kilogisztikáztuk az az napi túratervet, Kemencére indultunk, hogy mielőbb megkezdhessük a hétvégénk leghosszabb túranapját. Pár percnyi kutatás után megtaláltam a község középkori templomának maradványait, amit néhány fényképpel dokumentáltam is. Ezután neki vágtunk a Börzsönyi Kék talán legérdekesebb és legszebb szakaszának.
Kemencei túrák
A reggeli pára a falut még homályba burkolta, de mire a kisvasút állomásához értünk, már szikrázó napsütés fogadott. A fogadóépületet zárva találtuk, ezért az itteni bélyegzés elmaradt, így hát tovább folytattuk a sétánkat a Kemence-patak mellett. A Kövirózsa panzióban viszont megkaptuk az egyedi BTK-s bélyegzőt; teraszán pedig boldogan fogyasztottunk el egy-egy „pattintós zsemlét”. Újra felkerekedvén még egy pár üdülőház mellett haladtunk el, aztán az ifjúsági tábor után balra kanyarodtunk a panzió felé.
Alagút
A Fekete-völgy festői környezetében álló üdülőház környéke ottjártunkkor csöndes volt. Legutóbb mikor erre túráztam, beléptünk egy belső vizitre is, a szocreál berendezés hangulata már akkor magával ragadott. Az utolsó felújítás óta a hotel az utolsó állomása a kemencei erdei kisvasútnak, reménykedem, hogy ez így is marad. Hiszen, ami ezután következik az egy igazi csoda. Az anyatermészet gyakran fitogtatja erejét az ember által emelt építményeken, erre nincs csodálatosabb példa, mint a Fekete-völgyben található elmosott sínpálya. Vadregényes tájon halad a turistaút, zúgó patak, hatalmas fák és elmosott sínek. Olyan hangulata van a Csarna-patak erejétől még látványosabbá tett szurdoknak, mintha Alaszka egyik elhagyott aranybányájához közelítene az erre járó.
Valaha híd volt
Míg a Börzsöny talán legszebb zugában bandukoltunk, egy halk motoszolásra lettünk figyelmesek az avarban. Foltos szalamandra barátunk próbált előlünk eliszkolni, de a sínen nem tudott átkelni, így újra meg újra fényképezőgépeink kereszttüzébe került. Sokáig élveztük a patakon átkeléseket, és a talpfák közötti sétát, de végül a völgybeli kalandunk a Hamuháznál véget ért. Az egykori bányászszállásnál hosszabb pihenő következett, itt is sokat kattogtak a gépek. Még utoljára mélyet szippantottunk a hely hangulatából mielőtt tovább folytattuk sétánkat.
Kocsiszín
 Az út további része emelkedővel kezdődött, ami után lekerültek a melegebb felsőink, megpróbáltuk kiélvezni talán az idei utolsó napsütéses őszi napot. Bányapusztán alpesi látvány tárult elénk, bárányok, romos akol, zöld pázsit, néhányunkban a pádisi közös tavaszunk idéződött fel. Pecsét helyett itt most matricázni kellet füzeteinket, de nem időzhettünk sokáig hiszen a féltávi „nagypihenő” ideje már nyakunkon volt.” Az egykori Ércbányai-vadászháztól a turistaút a patak mellett kanyargott tovább, mi pedig szétszóródva több csapáson közlekedtünk egészen a Bogár-kertig, ahonnan már hallatszott a nagybörzsönyi templom harangja. Több gázolón keresztül haladva értük el a település szélső házait, majd rövidesen - igencsak éhesen - érkeztünk meg az ismerős utcába.
Vízimalom makett
A jóleső ebéd után kissé nehézkesen, de ismét nekilódultunk, hogy teljesítsük a mai napra tervezett táv második felét is. Az Antal-féle vízimalomnál nem csak egy pecsétre ugrottunk be, hanem végighallgattuk a tárlatvezető kifejezetten érdekesre előadást is. Újra felmálháztunk és kiporoszkáltunk a falu központjából. A Szent Miklós templom mellett balra fordulva, a jelzést követve értünk ki a régebbi házak közül a természetbe. A Farkas-völgybe érve teljesen összezárult fölöttünk a lombkorona, és egy mesésen szép őszi erdőben sétáltunk az andezit tömbökkel szegélyezett Cserge-patak völgyében. 
Népi lakóház
A kavicsos szekérutat rövidesen jó minőségű betonút váltotta fel. Az út mellett több úthibára figyelmeztető táblát is elhelyeztek; az egyik ilyen közlekedést segítő tárggyal, Sándor Toldi Miklóst utánozva mutatta a helyes irányt, mit sem törődve azzal, hogy ezen a részen lehetetlen eltévedni.  Jó hosszan trappoltunk a monoton aszfalton, de mint minden rossz ez is véget ért egyszer. Kemény, szuszogós emelkedő jelezte, hogy azért van még felfelé is az útból. A Koppány-nyeregnél  úgy döntöttük, hogy a szokásos kódgyűjtés mellett némi vacsorát is magunkhoz veszünk. Itt készült el az utolsó csoportkép is, mivel tudtuk, a maradék nyolc kilométert már sötétben fogjuk lesétálni.
A lenyugvó nap még hagyta, hogy lássuk túránk azon részét, amelyet a tél végén már egyszer bejártunk. 
Őszi színek
Nosztalgikus hangulatban idéztük fel a rakottyás-tavi ellenőrzőpontot, és a Koldus-árokbeli fenékre esésemet. A Nagy-Galla aljáig eseménytelenül róttuk a kilométerek a sötétben, és kitartóan pókhálóztuk a turistautat, mind eközben pedig abban reménykedtünk, hogy nincs a környéken egyetlen vadász sem. Bár hangos beszélgetésünk, és lépteink zajára biztosan felfigyelt volna bárki, aki a környéken tartózkodik. Végül meglett a pad is, ahol Judit a nyáron várakozott, míg én unokaöccsével meghódítottam a csúcsot. Mondanom sem kell, a csúcstámadás ezen az estén elmaradt, inkább lefelé vettük az irányt. Néhol még előbukkant a holdfényes, csillagos ég egy-egy irtásos résznél. 
Éjszakai baglyok
Lejjebb már a szikla törmelékkel felszórt egykori kisvasút töltésen vezetett út. Többször igencsak megviselte bokáinkat a sötétben is tempós haladásunk. Az egykori hídpilléren való áthaladás után én már tudtam, hogy szerencsésen megúsztuk ezt a kalandot. Most a Mirasa-réti-patakon való átkelés is kellemes volt, ugyanis a nyári csalánosnak már nyoma sem volt. A Szob és Márianosztra között húzódó műúton még csatangoltunk néhány kanyart, de a Mária-kúttal szemben található parkolóban már várt bennünket a szekerünk. Fáradtan, de annál jobb kedvvel szálltunk be az autóba, és visszarobogtunk az éjszakában nagybörzsönyi szállásunkra.
2015.10.25

Cserge-patak a Farkas-völgyben (2015)

A Farkas-völgyet Nagybörzsönytől Dél-Keletre találjuk a kék jelzésen. A völgy folytatását képezi a Kecske-hát, ahol egykoron horpabányászat folyt. Ezért is az itt folyó Cserge-patak völgye igazi ásvány lelőhely.

Szent Miklós templom (2015)





A 273 méter magas Pánholc-hegy lábánál áll Nagybörzsöny község plébániatemploma, amely késő barokk stílusban épült 1782 és 1788 között. 

A templom megépíttetésére Batthyány József, esztergomi hercegprímás vállalkozott saját költségén és Szent Miklós püspököt kapta védőszentjéül. A katolikus épületet egy ízben villámcsapás érte és teljesen kiéget, majd két évnyi várakozás után épült csak újjá.

Gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea)

„A gyűrűs tuskógomba csoportosan növő tömeggomba. A kifejlődött példányok kalapjának átmérője 10 centiméter körüli, színe változó árnyalatú, barna vagy sárga. Fiatalon kúposan zárt, később domború vagy lapos, aláhajló peremmel. A lemezek eleinte fehéresek, majd barnulnak, foltosodnak, kissé lefutnak a tönkre. A tönk általában 10-15 centiméter hosszú, fehéres vagy gyengén barnás, vastag gallérja a lemezeket eredetileg takaró burok maradványa. A hús a kalapban lágy, a tönkben fás, szívós. Szaga kellemes, íze nyersen kesernyés” 
(wikipedia.hu)

Börzsöny-patak a Magyar-völgyben (2015)

Nagybörzsönyt átszelő patak a falutól keletre az Ércbánya-vadászháznál keletkezik, ahol a Kovács-patak és a Bánya-patak összefolyásából születik meg. A patak mentén egykor hét malom működött, ezek utolsó hírmondója az Antal-féle malom, amely napjainkban múzeumként működik.

Bánya-patak (2015)



A Bánya-patak az egykori börzsönyi bányászat egyik központi részén halad át. Több forrás vizát össze gyűjtve a Börzsöny-patakba torkollik.

Világító tölcsérgomba (Omphalotus olearius)

Fatönkön vagy amellett, csoportosan növő, tölcséres, rozsdabarna, nagy termetű, igen feltűnő gomba. Az illata az avarra emlékeztet, íze pedig kissé csípős.

Bányapuszta (2015)




A közigazgatásilag Perőcsényhez tartó, de Nagybörzsönyhöz közelebb lévő Bánya-puszta (Bánya-bérc) egykoron fontos érc lelőhely volt. Az erre utaló földrajzi neveken kívül mára semmi sem maradt az egykoron kisvasút megállóval is rendelkező bányászszállásból. Napjainkban juhokat tartanak a kék jelzésen található tanya körül, amely igen rozoga állapotban van.

Hamuház (2015)


A Hamuház egy erdőszéli tündéri faházacska a Fekete-völgy déli végénél. 
Nevét a hajdani hamuzsírégető munkásokról kapta, de sokáig kisvasút végállomásként is üzemelt. Napjainkban kihasználatlan, romladozó a ház külseje, de még így pazar környezetben áll.

Őszi csendélet (2015)


Erdészeti emlékmű (2015)

A Kemencét és Diósjenőt összekötő erdészeti műút mellett, a Fekete-völgy Panziói kanyarnál, egy érdekes erdészeti emlékmű található. 
Az egyik simára csiszolt sziklán a környék településeinek neve olvasható és olyan személyek nevei, akik sokat tettek a Börzsönyért az elmúlt évtizedekben. A másik kődarabon pedig Áprily Lajos szép verse olvasható. Itt érdemes egy néhány percet időzni, hiszem az emlékmű szomszédjai a Börzsönyi főalappont és a Barát-kő.

Kemencei Erdei Múzeumvasút (2015)



Kemence híres kisvasút pályáját 1913-ban kezdték el kiépíteni a Csarna-patak völgyében. A Csarnavölgyi Vasút Kemence–Wirterház–Hamuház–Halyagos vonalon futott több mint 9 kilométeren át. A főpálya fénykorában több mellékszárnnyal rendelkezett, a végállomásokon pedig lakást és műhelyt építettek.

A második világháború után az erdők állami kezelésbe kerültek, ezért síneken már egyre kevesebb mozdony robogott. 1995 áprilisában egy hirtelen jött eső felduzzasztotta a patakot, amely több hidat elsodort. A Hamuház feletti szakasz teljesen megsemmisült, de 1999 nyarán az újabb áradás követően a Fekete-völgyi nyomvonal is használhatatlanná vált. A pálya helyenként több méteres magasság fölött lóg a levegőben vagy vastagon hordalékréteg borítja.




A 90-es évek végére tárgyalások indultak a vasút újraindításának lehetőségeiről. 2000-ben a Kisvasutak Baráti Köre a vasút telephelyén egy múzeumot hozott létre. Ez követően a Kemence–Strand-Godóvár szakasz újult meg, 2007 tavasza óta pedig már a Feketevölgy panziót is meglehet közelíteni kisvasúttal.

Kemence

Kemence-patak
„Az Ipoly-völgy legrégibb falvainak egyike, Drégelypalánkkal együtt.

Valójában ősi palóc falu. Az egykori Hunt család egyik tagjának, Godónak birtoka volt. Nevét őrzi a falu mellett, a Fekete-patak völgye feletti magaslaton lévő, Godó-vár romja.

Nevét először egy 1159 táján keletkezett oklevél említi. Az Árpád-kori hivatkozást megelőző korok leletei tanúskodnak arról, hogy már az avar időkben is folyamatosan lakták. A kvádok után szarmaták és avarok éltek itt. Erre utal a település környékén számos, erődítésként használt földgyűrű. A község határában lévő földrészek sajátos neveket viselnek: Királyháza, Királykert, Királyné-pallag, Godóvár, Magasfa, Tamás-vár. Ezek a helynevek az egykori királyi vadászterület és várak emlékét őrzik.

Kemence 1751-től 42 éven át Hont vármegye székhelye volt. Az erdőgazdálkodás mellett a mezőgazdaság tartotta el a falu lakosságát. Igen fontos volt a szőlőtermesztés, melynek a múlt század végén fellépő filoxérajárvány vetett véget. Ma fontos pihenő- és kirándulóhelye a környéknek.” (dunakanyar.hu)

Információs tábla
Nevezetességek, látnivalók:
Tájház
Római katolikus templom
Puskás Péter helytörténeti gyűjtemény

Nagyvölgy Strand (2015)


Kemence strandja csendes, erdei környezetben, terebélyes fák árnyékában található a Lajosháza felé vezető műúton. A fürdő egy közel 300 négyzetméteres nagy medencével és egy kisebb gyermekek pancsolóval várja vendégeit. 
Nagyvölgy Strand a térség egyetlen fürdőhelye. 

Volt Megyeháza (2015)


Az egykoron a Hont vármegye székhelyének  is otthonadó épület a falu központjában található. 
A műemlék 1751-ben épült eredetileg Barokk stílusban, de 1856-ban átalakították romantikus stílusura. Sokáig itt élt Domszky Pál, a magyar-lengyel kapcsolatok kutatója. Jelenleg iskola működik a falai között. 

Templomrom és körítőfal (2015)


A település XV. századi gótikus stílusú templomából mára csak a körítőfal északi és keleti oldala áll a plébánia melletti magaslaton. A sokszögzáródású szentéllyel rendelkező hajóra 1804-ben a torony rádőlt és beszakította azt. Ezután a templomot már nem építették újjá, inkább köveit kezdték el felhasználni a környék épületihez.

Evangélikus templom (2015)


Az evangélikusuk helyt klasszicista temploma közvetlenül a Börzsöny-patak mellett épült az 1800 években. Előtte egy fatemplom állott itt, de egy tűzvész során leégett.
Belső részei evangélikus mércével kifejezetten díszesek. Üvegablakai a négy evangelistát ábrázolja az épület kertje pedig gyönyörűen karban tartott.

Túra: Északi karéj (2015)

Börzsönyi Túraajánlat:

Diósjenő, v.á. (K) - Tompaharaszt - Kámori-völgy - Pénzásás - Drégelyvár - Sárkány-törés - Dobogó-hegy - Hármashatár - Csitári-kereszt - Bernecebaráti – Kemence

 (Táv:24 km és 750 m szintemelkedés)

A következő napon elkezdtük azt, amiért alapvetően ide jöttünk, azaz a Börzsönyi Kék jelvényszerző túramozgalom útvonalának végigjárását. Négyesünk a napot kis kocsikázással kezdte, így egy erdészeti úton átszeltük a Börzsöny-hegységet és Diósjenőn indítottuk el a túra érdemi részét.
Jeep és almahalom
A vasútállomáson búcsút vettünk Edittől, aki rögtön robogott is vissza Nagybörzsöny felé a kalandos aszfalton. Mi pedig a restit választottuk első bélyegzésünk helyszínéül; persze a hidratálás itt sem maradhatott el. A Nógrád megyei falu központjában még egy boltnyi szünetet tartottuk, de ettől kezdve már a gyaloglásé volt a főszerep. A katolikus templom melletti pincesoron kezdtük meg az ösvény taposását, egy fiatal cserjésbe vezetett sokáig az utunk. Az erdőből kiérve először azt hittük, hogy máris a Kámor-völgyben vagyunk, de csak egy régebbi vagy más mozgalom felfestése tévesztett bennünket. Itt kapcsolódtunk a műútba, és egy hatalmas birtokkal rendelkező farm mellett megtaláltuk a Zsibaki-forrást is, amelynek gyógyvize igen híres a környéken. Visszatérve az árnyasba megint jó minőségű turistaút kanyargott lábaik alatt, és több szép tölgy óriással találkoztunk míg nem egyszer csak meg is érkeztünk a padokkal és asztalokkal ellátott völgybe.
Olvastunk
A szépen felújított kámori pihenőben időztünk egy kicsit, itt sok érdekes dolgot tudtunk meg a völgyről, a várról és a környék élővilágáról a kétnyelvű információs tábla segítségével. A következő szakasz szinte eseménytelenül telt, viszont az egyik keresztútról nyíló kilátás után nem tudtunk eldönteni melyik település víztornyát látjuk; ezért Csabi úgy döntött a térkép és tájoló segítségével beméri a falut. A röpke tájékozódási bemutató után átkeltünk a Disznós-árokban található Derék-patakon és folytattuk az utunkat a Törökasszony útjára keresztelt erdei csapáson. A helyi monda úgy tartja, hogy ezen az útvonalon közlekedett a hírvivő a két vár között, aki amúgy asszony volt. A Szondy kulcsosháznál egy tábla hívta fel figyelmet a Börzsönyt is átszelő Országos Kéktúrára, de ez kicsit megtévesztő, hisz a mi „kékünk” nem azonos a patinásabb Nagy Körrel. A szállás szomszédságában, a Pénzásási turistaút-csomópontnál több autó és járókelő jelezte, hogy a hosszú hétvége és a kellemes napsütéses idő többeket is kirándulásra csábított. Innen csak egy bő kilométerre lévő Drégely-vár, pedig már szinte meglepően hangos volt a látogatóktól. Miközben a romok tövében ebédeltünk, biciklisekből és gyalogosokból álló „tömeg hömpölygött” a sziklán található várfal-maradványok között.
A négy muskétás

Miután frissítettünk magunkon a társaimmal körbe jártuk a várat és jó mélyet "szippantottunk" a gyönyörű körpanorámás látványból és az üde börzsönyi levegőből. A jókedv féltáv után sem lankadt, jó kis lejtőn hagytuk magunk mögött a kőtornyokat, és közben több sporttárssal is találkoztunk, akik többsége barátságosan viszonozta köszönésüket. Nem sokkal később egy érdekes jelzés jelent meg egy pár ölesebb fa törzsén, ez a számunkra oly kedves Téry Ödön zöld sziluettje volt. Tavaly májusban volt szerencsénk szülőfalujába, Óbébára is eljutni; és ezzel minden jelenlévő „bejárta” Téry Ödön Emlékút első szakaszát. Az ösvényen tovább haladva átsétáltunk a Sárkány-törés érdekes kőkapuján, amelyhez kissé szuszogós emelkedőn jutottunk fel. A szintben haladást követően egy-két helyen a fák között megpillantottuk a magára hagyott Drégely-várat és az alant elterülő várhegyet. A Dobó-hegy lábánál megint egy újabb kód begyűjtése következett, de ez egy teljesen más mozgalom volt. E sorozat teljesítésének feltétele a hegység kő- és földvárainak látogatása, a díjazása pedig egy szép jelvény. A Hármas-határ nyergéig kanyarogtunk az egykori földvár már alig látható sáncai között. Majd egy nagyobb tisztáson haladtunk át, de rövidesen újra vissza is tértünk a fák közé, majd nem sokra rá előbukkant a Csitári-kereszt és köré épített padok, amelyek erdei iskolaszerűvé tették a pihenőt.
Panorámázás

Az igazolást követően újra némi táplálékot vettünk magunkhoz és persze a folyadékbevitelről sem feledkeztünk meg. Érezve a falu közelséget már szaporáztuk a lépteinket, a ritkuló bozótosból hirtelen előbukkant Bernecebaráti látképe és templomának kecses tornya. Még mielőtt nagyon belendültünk volna a falunézésbe, kénytelenek voltunk kitérőt tenni a Ventura sörözőbe az az napi utolsó pecsétünkért. A szürkület igen csak nyaldosta az égalját, amikor is megindultunk Kemence felé. Elhaladtunk a katolikus templom és egy csinos pincesor mellett, ezután pedig egy szekérúton vettünk búcsút a falutól.  Már teljes sötétben leltük meg a kőzetbe vájt pincéket és présházakat a Vár-hegy oldalában. Az utolsó pár száz métert már holdfényben sétáltuk le, csak egyetlen egy különleges esemény történt velünk az úton. Ugyanis egy nagyobbacska tisztáson egy UAZ-t vettem észre a cserjék közt, ekkor társaim figyelmezettek, hogy az autóhoz tartozó vadászok egy lesből figyelnek ránk. Miután ezt a kalandot is megúsztuk ép bőrrel, később jó muriként gondoltunk vissza az esetre.
2015.10.24

Bernecebaráti

„Bernecebaráti Pest megye legészakibb települése. A Börzsöny-hegység északnyugati oldalán, az Ipoly völgyében fekszik.


Már az i.e. II. évezredben is éltek ezen a helyen emberek. A régészeti kutatások megállapították, hogy Bernecebaráti helyén egy földsánccal megerősített telep volt.



Bernecét és Barátit az Árpád-korban alapították. Az oklevelek 1245-ben említik először Bernece nevét. A szláv eredetű név jelentése: sáros. Bernece ebben az időben Drégely várához tartozott. Baráti neve szerzetesekre utal. 1521-ben II. Lajos mindkét községet Mikófalvi Mihály esztergomi kanonoknak ajándékozta. A XVIII. századtól kezdve pedig a Huszár-család birtoka lett.
Bernece és Baráti 1928-ban egyesült. 1950-ben pedig Nógrád-Hont megyétől Pest megyéhez csatolták. 
A község nevezetes személye volt Szokoly Alajos (1871-1932), a hírneves magyar síkfutó atléta, az 1896-os olimpiai csapat tagja. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a Magyar Atlétikai Szövetség.” (dunakanyar.hu)

Nevezetességek, látnivalók:
Huszár-kastély 
Palóc lakóházak
Szokolyi-kastély
Tájház

Pincék és présházak (2015)

Templom-hegyi pincék

A falu több részén is találhatóak pincék, amelyek még a nagy filoxéra járvány előtt készültek, ugyan is ezen a területen egykoron jelentős volt a szőlőművelés és bortermelés.

A templom alatti hegyoldalban szépen felújított présházakat és pincék láthatóak, ezek a parányi kis lakok jól hangsúlyozzák a népi építészet legendás szépségét.



Vár-hegyi pincék



A település külterületén található Várhegy, nem csak az oldalába vájt pincék és présházak miatt híres. Hanem ezen hegyen az Árpád-korban egy földsánccal erődített vár állott.

Trianon-emlékmű (2015)

A temető szomszédságában álló emlékmű a trianoni „békediktátum” 90. évfordulója alkalmából készült.

Nepomuki Szent János (2015)


A XVIII. századból való Nepomuki Szent János-szobor áll a  Huszár-kastély bejáratánál.

Nagyboldogasszony templom (2015)




A XII. században az egykori település magjának már volt egy román stílusú temploma. Ez az épület romja szolgált a XIV. században épülő gótikus újtemplom magjának. Az ekkor tájt emelt körítőfal és lőrések tornyon is a falu védelemét szolgálták, hiszen Bernece az utolsó bástya volt Ipoly felé. 


Egy tűzvészkövetően 1761-ben leégett, rendbehozatalakor barokk küllemet és berendezést kapott.
A templom kertjében található egy 4 méteres homokkő emlékmű, amelyre a település hősi halottaiknak a nevét vésték.

Barna tinóru (Xerocomus badius)

„A barna tinóru vagy barna nemezestinóru (Xerocomus badius) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a tinórugomba-alkatúak (Boletales) rendjéhez, ezen belül a tinórufélék (Boletaceae) családjához tartozó faj.
A barna tinóru fiatalon félgömb alakú, majd szabálytalanul párnásan domború, idősebb korban kissé kiterülő kalapja 5-10, néha 15 centiméter átmérőjű, gesztenyebarna, később világosabb vörösbarna vagy olajbarna. Felülete fiatalon bársonyosan molyhos szőrű, később kopasz. A csöves termőrész a tönk körül öblösen bemélyed, feltűnően sápadt halványsárga, később sárgászöld, majd piszkos olajzöldbe hajlik. A csőnyílások közepesen tágak, szögletesek. A tönk 5-12 centiméter hosszú és 1-4, néha 5 centiméter vastag. Alakja változó, gyakran hengeres, alján gyengén kihegyesedő, de vastag gumós, hasas is lehet.
A barna tinóru inkább a fenyveseket kedveli, a lomberdőkben ritkábban fordul elő.
A barna tinóru jó szagú és -ízű, ehető gomba, szárítható is.” (wikipedia.hu)

Csitári-kereszt (2015)


A Börzsöny-hegység északi részét átszelő kék turistaút mentén található a híres kereszt, Bernecebaráti határában. A feszületet körül ölelő völgy szintén a Csitár nevet viseli, de valószínűleg csak névrokona a cserháti kistelepülésnek.


A Krisztus szobor mellett köralakban padok és asztalok találhatóak, ennél fogva egy erdei iskola hangulatát idézi.

Odaát (2015)


Jelenc-hegy (2015)

Hont községtől délnyugati irányban a Dobó-hegy és Jelenc-hegy lábainál egy bronzkori földvár maradványai találhatóak. A sáncok magassága 1-1,5 m és egy-egy kapunyílást található rajtuk.

A Hontról induló zöld sávjelzés halad át a Jelenc-háti maradványokon, majd a csúcs után a kék jelzéssel balra térve a Hármashatár csúcsa közelében ismét keresztezi a védőművet. Az igazoló kód a jelzett utak és a sáncok metszéspontján látható.”